Elemző tanulmány

a

Közös kincsünk a gyermek”

Nemzeti Gyermekegészségügyi Program VIII. céljához

 

 

 

„Régiónként komplex gyermek-rehabilitációs ellátás

kialakítása, feltételeinek megteremtése”

 

szerkesztette: dr. Mramurácz Éva

dr. Vekerdy Zsuzsanna

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Országos Gyermekegészségügyi Intézet

 

 

 

 

Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet

 


 

Tartalomjegyzék

 

Téma                                                                                                       oldal

VIII / 1 alpont                                                                                                          3

VIII / 2. és 3. alpont                                                                                                12

VIII / 4. alpont                                                                                                         14

VIII / 5. és  6. alpont                                                                                               16

Mellékletek                                                                                                             20

1. sz. Kérdőív

2. sz. 2006 március 17-i MOTESZ Interdiszciplináris fórum diái                     

3. sz. ANTSZ jelentés gyermekrehabilitációs ellátásokról, országos

4. sz. Orvosi rehabilitáció gyermekgyógyászat területén, leckekönyv

5. sz. Fejlődéspediátriai jártassági licensz vizsga kurrikuluma

6. sz. Irodalomjegyzék gyermekrehabilitáció tanulmányozásához

7. sz. A gyermekrehabilitáció progresszív ellátó rendszerének elvei

8. sz. Útmutató a diagnosztikai és terápiás irányelvek kidolgozásához

9. sz. Gyermekrehabilitációs ismeretek tanfolyam temtikája

10.sz. Gyermek-egészségügyi rehabilitáció: Minimumfeltételek

11.sz. Alapelvek a gyermekek rehabilitációs ellátásában

12.sz. Minőségi kritériumrendszer nagyobb finanszírozási szorzókhoz

Függelék                                                                                                                  74

i.                     OGYEI Módszertani levél: „A pszichomotoros fejlődés zavarainak

 felismerése és ellátása az alapellátás gyakorlatában”

ii.                   Az Elemző Tanulmány készítésében résztvevő szakértők

iii.                  A bizonyítottság (evidencia) szintjei


 

VIII. cél: „Régiónként komplex gyermekrehabilitációs ellátás kialakítása, feltételeinek megteremtése”.

 

 

Célkitűzés: A VIII. cél összes alpontjának 2006. június 30-ig határidős részfeladatait elvégezzük és ezzel az előkészítő munka feltételeit megteremtsük.

 

 

VIII. cél 1. alpont

Felelős: OGYEI

Határidő: 2006. december 31.

 

Feladat: Fel kell mérni az ellátás iránti valós szükségleteket és össze kell vetni a meglévő ellátási lehetőségekkel.

 

Előzmények, helyzetelemzés

A gyermekgyógyász szakma számos fórumon foglalkozott a gyermekrehabilitáció kérdéskörével. Az évente megrendezett REHA Hungary Konferenciákon, a gyermekgyógyász szakfőorvosok éves értekezletein, a Csecsemő és Gyermekgyógyászati és Rehabilitációs Szakmai Kollégiumok ülésein.  2003-ban figyelemfelkeltő levél és rendezési terv is készült az Országos Gyermekegészségügyi Intézet, az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet és külső szakértők bevonásával, melyet a Csecsemő és Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium ajánlásával az Egészségügyi-, az Oktatási Miniszternek valamint a Parlament Egészségügyi Bizottságának juttattunk el. Ebben az összegzésben és az ehhez csatlakozó szakmai anyagokban fogalmazódott meg, hogy a WHO felmérése szerint világszerte a gyermekpopuláció 10-20%-ára tehető a különféle fogyatékossággal küzdő gyermekek aránya.

 

A nemzetközi szakirodalom gyakran a „speciális gondozást igénylő” kifejezést használja. Az adatok nemzetközi összehasonlítását nehezíti, hogy nincsenek egységes besorolási szempontok kidolgozva. A továbblépéshez Magyarországon is szükség van adatbázisra (esetleg régiónként), mely alapján az ellátást tervezni lehet. A pontos adatgyűjtéshez alapvető szükséglet a fejlődési és más zavarok időbeni – részben a szakgondozásban részben az alapellátásban végzett szűrésekkel történő – felismerése, különösen a hat év alatti gyermekek rehabilitációjának és fejlesztésének időben történő végzéséhez. Ez azért is fontos, mivel a kisgyermek habilitációja nemcsak nevében különbözik a felnőtt rehabilitációtól. Ebben a korban nem csak az elveszett funkciók visszaállításáról, hanem a fejlődésben lévők megfelelő kialakításáról van szó. Ez a különbség speciális módszertan kidolgozását és a szakemberek szerint külön regionális hálózati igényt is jelenthet a korosztály számára.  (Ehhez nyújt segítséget „A pszichomotoros fejlődés zavarainak felismerése és ellátása az alapellátás gyakorlatában” című OGYEI módszertani levél (ld. Függelék). Magyarországon a gyermekegészségügy területén dolgozók egyöntetű véleménye az, hogy a társadalom és leginkább a családok részéről növekszik az igény a különböző rehabilitációs ellátási formákra. Ez nemcsak számszerűségében, de a minőség szempontjából is növekvő elvárást jelent. A megyei gyermekgyógyász szakfelügyelő főorvosok beszámolói alapján elmondható, hogy a jelenlegi ellátás „szigetszerű” mind a földrajzi elhelyezkedést, mind a szakterületeket tekintve.

 

A magyarországi egészségügyi (orvosi) rehabilitációs tevékenységet leginkább az jellemzi, hogy az iránta megnyilvánuló igény mind a rászorulók mind az orvoslás más ágaiban tevékenykedő szakemberek részéről egyre inkább nő, ugyanakkor az ellátó kapacitások ehhez – az egyébként jogos – igényhez képest elmaradnak. Ezek a megállapítások a gyermekkorúak rehabilitációs ellátórendszerének hiányosságaiban inkább fellelhetőek, mint a felnőtteket szolgáló rendszerekben. A magyar lakosság 15 %-a 14 éven aluli, a rehabilitációs kórházi ágyak összes kapacitásából azonban még 0,26 % sem jut ennek a populációnak: a 6400 mozgásszervi és belgyógyászati rehabilitációs ágyból mindössze 165 ágyon kezelnek gyermekeket (0.257 %). Nem ez az egyetlen torz arányszám, az amúgy is szűkös rehabilitációs kapacitáson belül. Hasonló a helyzet az ambuláns rehabilitációt jellemző szakorvosi és nem szakorvosi (zömében gyógytorna) óraszámokkal. 2004. évben a gyermekek ellátására az egész országban mindössze 212 szakorvosi és 719 nem szakorvosi óra állt rendelkezésre.

 

Hazánkban számos jogszabály, így egyebek között az 1997 évi CLIV. „Egészségügyi Törvény”, az 1998. évi XXVI. tv. „A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról”, az 1997. évi XXXI. tv. „A gyermekek védelméről és gyámügyi igazgatásról” és „A közoktatásról szóló” 1993 évi  LXXIX. szabályozások is foglalkoznak a fogyatékosok jogaival. A rendeletek megközelítése pozitív, egyenként mind fontos szempontokat fogalmaznak meg a különböző szakterületekre háruló teendőket illetően, de gyakran egymásnak ellentmondóak és ezért több tárca és szakterület közös tevékenységével jogharmonizációt igényelnének.

 

Maga a rehabilitáció is multidiszciplinális tevékenység, melyben, ha csak a legszűkebb környezetet vesszük figyelembe, akkor is több szakterület művelőinek orvos, pszichológus, gyógytornász, logopédus, rehabilitációs foglalkoztató terapeuta, gyógypedagógus és még számos további szakember valamint a család együttműködése szükséges. Ez a tény nem csak a speciális diagnosztikára, hanem az egyéni igényeket figyelembe vevő, személyre szabott szolgáltatásra és annak megszervezésére is érvényes.

 

A jelenleg meglévő ellátási „rendezetlenség” több okra vezethető vissza:

-         Rehabilitáció az egészségügyben nem tartozik favorizált szakmák közé és így kevés a szakember is (Az „orvosi rehabilitáció gyermekgyógyászat területén” szakvizsga még egészen új lehetőség)

-         Átfedések vannak az ambuláns ellátás keretében végzendő egészségügyi és pedagógiai tevékenységek között, főként a 0-5 éves korosztályban.

-         Nincsen kiépítve az országot lefedő hálózat és annak szervezeti, kapcsolati rendszere.

 

A problémák és feladatok megoldására több modellt terveztek, és mindegyikre jellemző a családok segítésére kialakított, interdiszciplinális team-et alkalmazó, regionális centrumok és a hozzájuk szakmailag és módszertanilag csatlakozó különböző szintű és típusú tevékenységet végző egységek jelenléte. További közös gondolat az is, hogy a gyermekrehabilitációs ellátás világszerte jórészt ambuláns módon történik, ezért hazánkban is ezt a tendenciát kívánatos követni.

 

 

 

 

 

A Csecsemő és Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium a helyzet javítása céljából javaslatot tett egy átfogó több szakterületet is érintő rendezési tervre, amelyet az alábbiakban foglalunk össze:

-         A továbblépéshez elsődleges feladat a jelenleg érvényben lévő szabályozók alapján a különböző szaktárcák eddigi és további jogalkotó, struktúrafejlesztő és finanszírozó tevékenységének összehangolása a gyermek-rehabilitáció területén.

-         Fontosnak tartjuk az igények pontos szakszerű felmérését az ellátó rendszer további fejlesztéséhez, a pénzügyi és humánpolitikai szükségletek és későbbi irányított tanácsadás, speciális iskoláztatás és munkába állítás biztosításához. Ez egy egységes, több diszciplinát is érintő szűrővizsgálati módszertan alapján összeállított országos/régiós adatbázist és megfelelően kiépített informatikát is igényel.

-         Ki kell dolgozni a szakmai követelményrendszert (irányelvek, szakmai útmutatók, módszertani levelek) mind az egészségügyi mind a gyógypedagógiai tevékenységekre azon témákban, amelyekben ezek nem állnak jelenleg rendelkezésre.

-         Az előbbiek alapján ki kell építeni egy, a családok szintjéig vivő (habilitációs – rehabilitációs) régiós modellre épülő hálózatot, melynek alapfeltétele a megfelelő információnyújtáson alapuló országos lefedettség és a multidiszciplináris team – munkára alapozott működés. A szakmai hierarchia csúcsán egy módszertani oktató, irányító és szakfelügyelő intézményre – a gyermek-rehabilitáción belüli társszakmák elérhetőségével – és regionális központokra van szükség, melyben a meglévő tevékenységeket ésszerű feladatmegosztással össze kell hangolni (egészségügy, gyógypedagógia). Az alapellátáshoz szektor-semlegesen fel kell használni a jelenleg is működő lakossági szolgáltató rendszereket is, így a civil szolgáltatásokat, az utazó tanári szolgálatot, a védőnői tanácsadókat, az otthonápolást, speciális bölcsődét, óvodát és a gyermekjóléti szolgálatokat is, melynek koordinálója a védőnő lehetne.

-         Az egész rendszernek szüksége van a módszertani irányításon felül egységes minőségbiztosításra, minimum-követelményekre, akkreditált és szakfelügyelt programra.

-         A gyermek-rehabilitáció fejlesztéséhez elengedhetetlen, hogy az mind a graduális, mind a posztgraduális orvos és szakdolgozó képzésben szerepeljen.

-         Szektor-semleges, szakmai akkreditáció feltételeihez kötött többcsatornás (OEP, oktatási és szociális normativa) finanszírozást kell kialakítani, a jogszabályok összhangba hozásával és a helyi (régiós) igények biztosításával.

 

A struktúrafejlesztéshez, finanszírozáshoz és a továbblépéshez pontos feladatmegosztásra van szükség az egészségügyi/szociális terület és az oktatásügy között.  Mindezen előzményeket figyelembe véve a „Közös kincsünk a gyermek” gyermekegészségügyi program VIII. célja a régiónként komplex rehabilitációs ellátás kialakításához az alábbi feladatokat fogalmazta meg.

1.      A gyermek-egészségügyi rehabilitáció tekintetében a rehabilitációra egyébként jellemző négyszintű ellátó modell a gyermekkorúak rehabilitációjának specialitása miatt annyiban módosul, hogy a régióközpontosnak és a lakóhelyközeli / kistérségi ellátásoknak van döntő szerepe, a középső ellátó szintek (megyei/városi szint) kevésbé jelentősek.

2.      Összességében kisebb a fekvőbeteg ellátó szükséglet, azonban ennek zöme magasan specifikált – elsősorban egyetemi klinikákhoz között, nagy diagnosztikai és terápiás (elsősorban intenzív ellátó) „szomszédsággal” társított osztályokon valósítható meg.

3.      Az országban 7 gyermek rehabilitációs régióközpont-ot sikerült meghatároznunk, amelyek egy része decentrumokkal együtt látja el feladatát (1. ábra és 1. táblázat). Két speciális  területen: a koponya-agy és a gerincagy sérültek ill. a pulmonológiai betegek rehabilitációs ellátásában csak négy centrumot jelöltünk ki, amelyek ellátó köre nagyobb. Utóbbiak a 2. és a 3. ábrán vannak feltüntetve. Az 1. táblázatban az egyes centrumok feladatai vannak részletezve.

4.      A rehabilitációs feladatok az alábbiak:

·        „A” gyermek komplex neurológiai (A1) mozgásszervi (A2), ill. onkológia rehabilitáció (A3): a leggyakoribb ellátási igényt képviselő területek, amelyeknek mind a hét régióban ellátást szükséges szervezni.

·        „B” gyermek koponya-agy és gerincagy sérültek rehabilitációja: Gyermek neurotraumatológiai rehabilitációra az Országos Intézet mellett a Miskolc GYEK fogad jelenleg gyermekeket. A Debreceni és a Pécsi Egyetemeken van folyamatban a rehabilitációs ellátás kialakítása. A DEOEC területén várhatóan 2006. novembertől, a POTE-n 2007/2008 évek folyamán kezdhetnek a központok működni.

·        „C” gyermek pulmonológiai rehabilitáció: Gyermek pulmonológiai rehabilitációnak jelenleg működő bázisai: Mosdóson, Miskolcon és Szegeden vannak. Ezek mellett a Mátrai Gyógyintézetben és a Svábhegyi Gyermekgyógyintézetben van kialakítás alatt további két centrum ill. a Pécsi Gyermekklinikán.

 

  1. Ábra: Országos hálózat: gyermek-egészségügyi rehabilitációs fekvőbeteg ellátó régióközpontok (III.-szint) és a decentrumok (megyei v. II.szint)

 

2. ábra

Koponya-agy és gerincagy sérült gyermekek rehabilitációs ellátási központjai Magyarországon

 

 

3. ábra

Gyermek- pulmonológiai rehabilitációs ellátó rendszer központjai Magyarországon

 

 

 

Az Országos Tisztifőorvosi Hivatal országos összesítőt készített a jelenleg működő Gyermekrehabilitációs helyszínekről, melyet a tanulmányhoz felhasználtunk. (3.sz. Melléklet). Az ANTSZ felmérésben nem minden megyében szerepelnek a járóbeteg ellátást végző intézmények. Az adatokat saját felmérésünk eredményeivel kiegészítettük. A jelen helyzetről készült összesítő a 2006. június 30. előtti állapotokat (jelentések esetében 2005 december 31-i helyzetet) tükröznek.

 

Az alábbi táblázatban a rehabilitáció terén működő vagy a közeljövőben kiépítendő hálózat részeként működni kívánó régióközpontokat és decentrumokat tüntettük fel a vállalt feladat jelölésével.

 

 

  1. Táblázat

Gyermek rehabilitációs régióközpontok és decentrumok Magyarországon

Régió megnevezése

Feladat

Régióközpont

I szint

Decentrumok

II. szint

Feladat

Megjegyzés

Centrális

A1-2-3, B

 

 

 

C

OORI Gyermek Mozgásszervi Rehabilitációs Osztály

 

Svábhegyi Gyermekgyógyintézet Pulmonológiai

Rehabilitációs Osztály

Heim Pál Kórház

 

Budai Területi Kórház

 

SOTE I Gykl

SOTE II Gykl

 

A1

 

C

 

 

A3

A3

A decentrumokban nincsen rehabilitációs szakorvos, ezek fejlesztésére még nincs pontos koncepció

Észak Magyarország

A1-2-3, B, C

Miskolc, GYEK Gyermek Rehabilitációs Osztály

Mátrai Gyógyintézet

C, A2-3

A két régió ellátására iker-régiós modellben történik feladat-megosztás. A Mátrai Gyógyint. földrajzilag É-Magyarországhoz, szervezetileg a DEOEC-hez tartozik

Észak Alföld

A1-2-3,B

 

 

 

 

 

 

C,A1-2-3

DE-OEC

Orvosi Rehabilitáció és Fizikális Medicina Tanszék Gyermek Rehabilitációs Osztály (Gyermekklinikán)

 

Mátrai Gyógyintézet

Nyíregyháza-Sóstó JAKRI Gyermek Rehabilitációs Osztály

A1-2

 

 

Dél Alföld

A1-2-3, C

SZOTE Gyermekklinika Újszeged Gyermek Rehabilitációs Osztály

 

 

 

A szegedi központ kistérségi ellátásokkal közösen tölti be szerepét

Nyugat Dunántúl és

Kelet Dunántúl

A1-2-3

Győr Petz A Megyei Kórház Gyermekosztály Gyermek Rehabilitációs Osztály

 

 

 

 

Iker-régiós ellátásban egy északi és egy déli központot jelöltek. Az ellátásban feladatmegosztás történik

A1-2-3

Zalaegerszeg megyei Kórház Gyermekosztály Gyermek Rehabilitációs Osztály

Szombathely Markusovszky Kórház Gyermek- és Rehabilitációs Osztály

A1-2-3

Dél Dunántúl

A1-2-3, B, C

POTE Gyermekklinika Rehabilitációs Osztály

Mosdós Tüdőkórház Gyermek Rehabilitációs Osztálya

C, A3

A pécsi központ kiépülése folyamatban van

 

EREDMÉNYEK

 

A „Közös Kincsünk a gyermek” program közvetlen hozadékai a gyermek rehabilitáció országos hálózatának kialakításában az alábbiak:

 

  1. A gyermekgyógyász szakmán belül országosan elfogadásra került a regionális hálózat kialakításának szükségessége.
  2. Minden régióban sikerült a régióközpont szerepére alkalmas ellátó osztályt találnunk, amelyek képesek a rehabilitáció régiós koordinálására.
  3. A gyermek rehabilitációs hálózat kiépítésének szakmai struktúráját (progresszivitási rendszerét) kialakítottuk (VIII/2. alpont).
  4. A régióközpontok és a kistérségi hálózat kiépítéséhez számos feltétel teljesülése szükséges, amelyek közül a legfontosabbak:
    1. Az osztályok és a kistérségi központok átépítéséhez és speciális felszereléséhez szükséges anyagi forrás.
    2. A hiányzó ágyak (országos szinten a rehabilitációra vállalkozó osztályoknak ne csak a saját aktív ágyaik terhére kelljen a rehabilitációs ágykapacitást létesíteni!) forrásának meghatározása, különös tekintettel a szülők elhelyezésére szolgáló ágy-kontingensre.
    3. Az osztályok és ambulanciák szakmai működéséhez szükséges jogszabályi háttér (egységes szakmakód) megteremtése és a minimum feltételek kidolgozása.
    4. Az osztályok és ambulanciák szakember ellátottságához megfelelő számú szakorvos és terapeuta képzése ill. alkalmazása.
    5. Az osztályok és ambulanciák működéséhez szükséges finanszírozási kondíciók kialakítása.
    6. A gyermek-egészségügyi rehabilitáció szakmai irányelveinek meghatározása.

 

Ad 4. a,b,c,e,f:

A felsoroltak a VIII. program 5. ill. 6. alpontjában vannak megfogalmazva, amelyek az Egészségügyi Minisztérium hatáskörébe tartoznak. Javaslatainkat a témához az adott fejezetben ismertetjük.

 

Ad 4. d.

Képzési szükségletek

A rendszerből jelenleg hiányzó szakemberek számát országosan mintegy 30 orvos és 200 egyéb szakemberre becsüljük a felmérés alapján. A 2. táblázatban régiókra bontva található a szakemberek száma és a minimum-feltételek alapján az ellátó rendszer működéséhez elengedhetetlenül szükséges létszám ill. a kettő különbözete: a hiányzó létszám. Az újonnan kialakítás alatt lévő és kialakítandó régiós központokban és decentrumokban, valamint a kistérségi ellátásban egyaránt szükség van olyan szakemberekre, akik a csecsemő gyermekgyógyászatra, mint alapképesítésre ráépítik a rehabilitációs szakismereteket is. Ennek a feltételei 2005 márciusától adottak és képzések is elindultak. (4. sz. Melléklet: Leckekönyv). E lehetőség mellett felmerült az igény arra is, hogy a lakóhelyközeli diagnosztikát és ellátást segítse egy „licenc” vizsga lehetőség is, melyet az általános gyermekgyógyászat keretén belül lehetne elfogadtatni „Gyermekrehabilitációs és fejlődéspediátriai jártasság” címen (5. sz. Melléklet). Utóbbi szakképesítéssel a kistérségi ellátás szintjén ill. a korai felismerést segítő szűrésekben lehetne a kollégáknak részt venni.

 

A szakorvosok mellett a rendszerben különböző terápiás szakemberek részvétele szükséges, akik az alábbi felsorolásban láthatók. A vastagítottan jelzett szakemberek képezik a team „magját”, az ő jelenlétük elengedhetetlen. A többi szakember az ellátási szinthez és a végzett feladathoz igazodva választandó. A szakemberekre és az ellátás egyéb speciális feltételeire vonatkozó Rehabilitációs Szakmai Kollégiumi irányelvet a későbbiekben tárgyaljuk (12. sz. Melléklet).

 

Gyermek-egészségügyi rehabilitációban szükséges nem-orvos team tagok (vastagon szedve a leggyakrabban alkalmazott szakmák képviselői)

 

1. mozgásterapeuták: gyógytornász, konduktor, szomatopedagógus, gyógytestnevelő, sportterapeuta, fizioterápiás aszisztens, masszőr, hydroterápiás szakember, gyógyúszás oktató, hyppoterapeuta, gyógylovaglást végző szakember

2./ foglalkoztató terapeuták: ergoterapeuta v. ergoterápiás aszisztens, gyógyfoglalkoztató

3./ pszichológus, gyermek szakszpichológus, neuropszichológus

4./ pedagógusok: gyógypedagógus, fejlesztő ill. speciális pedagógus, logopédus, pszichopedagógus, pedagógus,

5./ kreatív terápeuták: zeneterapeuta, művészeti terapeuta

6./ gyógyászati segédeszközöket készítő és javító műszerész, rehabilitációs szakmérnök

7,/ Szociális munkatárs

8./ Dietetikus

9./ Szakaszisztens, nővér

 

  1. Táblázat

  

Mindezen szakemberek biztosítására feltétlenül szükség van, tekintettel arra, hogy az újonnan felállítandó rendszer működésének ez is alapfeltétele a megfelelő protokollok, minőségbiztosítás és minimumfeltételek mellett.

 

 

Ad 4. f.

Szakmai irányelvek

A gyermek-egészségügyi rehabilitációra vonatkozó részletes szakmai irányelvek nem állnak rendelkezésre. A tevékenység végzéséhez a szakmai felkészülést a külföldi és hazai szakirodalom releváns kézikönyvei segítik. A jelenleg használatos irodalom jegyzékét a 6. sz. Melléklet tartalmazza. Az irányelvekre vonatkozó további részletek a VIII. fejezet 2. alpontban találhatók.

 

 

 

Az Elemző Tanulmány 1. alpont készítéséhez segítséget nyújtó szakértők:

 

Prof. Dr. Barkai László

Dr. Békefi Dezső

Prof. Dr. Czinner Antal

Prof. Dr. Gyurkovits Kálmán

Prof. Dr. Kosztolányi György

Prof. Dr. Lakatos Lajos

Dr. Mramurácz Éva

Dr. Oroszlán György

Dr. Simon Gábor

Prof. Dr. Túri Sándor

Dr. Vekerdy Zsuzsanna

 

 

 

VIII. cél  2. és 3. alpont

Felelős: OORI, OGYEI

Határidő: 2008. december 31.

 

2. alpont célkitűzése: „Ki kell építeni országosan az egyetemi gyermekklinikákhoz, az Országos Rehabilitációs Intézethez, illetve gyermek-intenzív osztályos háttérrel is rendelkező megyei kórházakhoz csatlakozó 20-40 ágyas gyermek-rehabilitációs osztályokat. A régiós központok feladata lesz a kisebb, lakóhelyhez közeli ellátók – beleértve civil szervezeteket is – szakmai irányítása, felügyelete és képzése is.”

 

3. alpont célkitűzése: „A gyermekek rehabilitáció iránti igénye 90-95 %-ban járó betegellátási formában megvalósítható, ezért ki kell építeni a lakóhely-közeli ellátási struktúrát, mely a gyermekek szempontjából különösen nagy jelentőségű”.

 

Feladat: a 2 és 3. alpontok feladatainak teljesítési határideje 2008-ban lesz, ezért jelen anyagainkban csak az előkészítő munkát végeztük el.

 

EREDMÉNYEK

 

Módszertani irányelvek

Az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet Mozgásszervi Gyermek Rehabilitációs Osztálya irányításával kidolgozásra kerültek az alábbiak:

  1. A többszintű ellátó modell meghatározása és az ellátási szintekhez kapcsolódó feladatok leírás (7. sz. Melléklet)
  2. Módszertani Irányelv Gyűjtemény gyermek-egészségügyi rehabilitáció területén c. kiadvány előkészítő munkálatai megtörténtek. A 8. sz. Mellékletben a részletes irányelvek elkészítéséhez szükséges útmutatók találhatók. A tervünk az, hogy a program hátralévő idejében (2008. december 31-ig) az egyes rehabilitációs területekre vonatkozó részletes irányelveket kidolgozzuk. Ennek előfeltétele, hogy a „Közös Kincsünk a gyermek” projekt továbbra is kapjon támogatást a szükséges munkálatok anyagi ellentételezésére. A szakmai irányelvek készítésére szolgáló útmutatók az Egészségügyi Minisztérium által kiadott általános szempontokat alapul véve, a rehabilitáció speciális sajátosságait jelenítik meg. A Minisztériumi útmutató és az evidenciák szintjeit tartalmazó összeállítás a Függelékben megtalálható.

 

Gyakorlati eredmények

 

A 2. alponttal kapcsolatos gyakorlati eredményeket a helyzetfelméréssel foglalkozó 1. fejezetben ismertettük. Bemutattuk, hogy az országos gyermek-egyészségügyi rehabilitációs hálózat regióközpontjait és decentrumait az ellátás minden területére azonosítottuk és leírtuk, hogy a végrehajtáshoz milyen feltételek megteremtése szükséges.

 

A program hatására a gyermekkorúak orvosi rehabilitációjába új ellátó intézményként kíván belépni:

·        Zalaegerszeg

·        Győr

·        Pécs

·        Mátraháza

 

A korábbi tevékenységeket fejleszteni kívánja:

 

A 3. alpontra nézve szerényebbek a konkrét eredményeink. A kistérségi ellátó rendszerbe történő bekapcsolódásra vagy a meglévő programok továbbfejlesztésére csak néhány kórház ill. rendelőintézet jelzett szándékot a jelentés írásáig, éspedig:

 

Összegezve:

 

A 2. és 3. alpont teljesítésére 18 hónap áll rendelkezésre. Ez éppen elegendő idő arra, hogy a megfelelő anyagi kondíciók birtokában (a „Közös kincsünk a gyermek” program további támogatása esetén) befejezhessük határidőre az irányelvek kidolgozását és az osztályok is felfejlődjenek ill. kistérségi központok létesüljenek a régióközpontok irányításával, vagyis kialakuljon egy egységes szemléletű, az ország különböző részein élő gyermekek számára közel azonos hozzáférést biztosító, hatékonyan működő gyermek-egészségügyi rehabilitációs hálózat

 

 

Az Elemző Tanulmány 2.-3. alpontok készítéséhez segítséget nyújtó szakértők:

 

Dr. Dénes Zoltán

Dr. Farkas Viktor

Prof. Dr. Kosztolányi György

Prof. Dr. Kullmann Lajos

Prof. Dr. Lakatos Lajos

Prof. Dr. Oroszlán György

Dr. Pethő Ágnes

Dr. Simon Gbor

Dr. Vekerdy Zsuzsanna

 


 

VIII. cél 4. alpont

Felelős: Rehabilitációs Szakmai Kollégium

Határidő: 2007. július 31.

 

 

Célkitűzés: „Ösztönözni kell a gyermekgyógyász orvosokat az orvosi rehabilitációs szakvizsga megszerzésére, melynek jogszabályi lehetőségei 2005 márciusától adottak ráépített szakvizsga formájában”.

 

A szakképesítés megszerzése gyermekgyógyászok számára az orvosi rehabilitáció korábban elérhető egyetlen szakvizsgájával volt lehetséges, amely a „mozgásszervi rehabilitáció” címet viselte. Miután ennek kurrikuluma 95%-ban a felnőtt rehabilitációt érintette, kevés gyermekorvos szánta rá magát ennek megszerzésére. A 48/2003 (IV.24) ESzCSM rendelet adott lehetőséget a részterületre vonatkozó (az első szakképesítés alapján meghatározott) ráépített szakképesítés megszerzésére, amit a Rehabilitációs Szakmai Kollégium 2004 évben a gyermekgyógyászat, a pszichiátria, a pulmonológia és a kardiológia területére javasolt alkalmazni. Ezen szakterületekre a speciális kurrikulumok kidolgozásra kerültek (a gyermekgyógyászatra vonatkozót ld. 4. sz Mellékletben) és a képzéshez szükséges szakma-specifikus továbbképző tanfolyam 2005 év óta áll a gyermekgyógyászok rendelkezésére (akkreditált egy hetes továbbképző tanfolyam melyet az OORI szervez) (9. sz. Melléklet).

 

EREDMÉNYEK

 

  1. A Gyermek rehabilitációs alapismeretek c. tanfolyam elvégzéséhez adott támogatást a „Közös Kincsünk a gyermek” Gyermekegészségügyi Program 2006 évben. A tanfolyam résztvevői és a gyermekekkel foglalkozó alapellátás összes szereplője (orvosok, védőnők) szakmai segítségként megkapta az Országos Gyermekegészségügyi Intézet módszertani anyagát. (ld. Függelék). A tanfolyam 20 résztvevője közül 10-en szakképesítés megszerzése érdekében jelentkeztek, többségük a „Közös Kincsünk a gyermek” program hatására. 4 fő (Debrecen, Szentes, Győr, Mosdós) megkezdte felkészülését és további 7 intézmény jelezte, hogy 2006 ill. 2007 év folyamán további 1-2 szakorvos-jelöltet kíván jelentkeztetni (Pécs, Zalaegerszeg, Nyíregyháza, Kisvárda, Hódmezővásárhely, Mátraháza, Karcag).
  2. Az alapellátók számára további segítséget nyújt a program keretében elkészült megyei és regionális szintű segítő adatbázis a „Fogyatékos gyermekek szakellátása, korai fejlesztése, érdekvédelme”- címmel, mely kiadvány elektronikus adathordozó és web-lap formában is elérhető (ld. Függelék és www.ogyei.hu)
  3. Az újszülöttek életminőségének javítását segíti a korai fejlesztés és neurehabilitáció altéma keretében megjelentetett multimédiás oktatóanyag és egy konszenzustanácskozás szakmai anyagából készült CD is. Ezen a konferencián egyebek mellett téma volt a komplex rehabilitációhoz való illesztés területe is. A résztvevők és a szakmai támogatást adó kollégiumok között ezen területen nem volt teljes az egység. Az a vélemény alakult ki, hogy minden területen így a szervezettség, az akkreditáció, a minőségbiztosítás és a finanszírozás kérdésköreiben is önállóan kell kezelni e speciális témát.

 

 

 

 


 

Összegezve

 

2005 évig Magyarországon mindössze 12 gyermekgyógyász rendelkezett rehabilitációs szakorvosi képesítéssel, mindenki mozgásszervi rehabilitációból. A program kezdetekor 3 gyermekgyógyász már felkészülési időben volt ugyanezen szakvizsgára (2006 októberében szakvizsgáznak).

 

A 2006 év végéig 15 főből álló gyermekgyógyász – rehabilitációs szakorvos csapat két éven belül – a jelen program zárásáig: 2008 december 31 - megduplázódik, és minden régióközpontban legalább két szakorvos tud tevékenykedni, egyes helyeken a kistérségi ellátók is rendelkezhetnek már szakorvossal. Ez lehetővé teszi, hogy a gyermekek rehabilitációs ellátásában 2009 évtől kizárólag gyermekorvosi alapképzettségű rehabilitációs szakemberek vegyenek részt. Ez az ellátás minőségében – az egységes szakmai irányelvek egyidejű alkalmazásával együtt – igen jelentős előrelépést biztosíthat. További jelenős lépést tehetünk amint a jártassági licensz vizsgára is lehetőség nyílik: elsősorban a korai felismerésben és a kistérségi ellátás fejlesztésében várható ettől eredmény.

 

 

 

 

Az Elemző Tanulmány 4. alpont készítéséhez segítséget nyújtó szakértők:

 

Dr. Gallai Mária*

Prof. Dr. Kosztolányi György

Prof. Dr. Kullmann Lajos

Lakatos Katalin

Dr. Mramurácz Éva

Prof dr. Oláh Éva*

Dr. Vekerdy Zsuzsanna

 

* korábbi anyagok készítésében működtek közre

 


 

VIII. cél 5. és 6. alpont

Felelős: Egészségügyi Minisztérium

Határidő: 2006. december 31.

 

 

5. alpont célkitűzése: „Felül kell vizsgálni a gyermek-rehabilitáció, intenzív gyermek-rehabilitáció jelenlegi finanszírozását, és a szükséges változásokra javaslatot kell tenni”.

 

 

6. alpont célkitűzése: „A gyermekeiket kísérő szülőket meg kell tanítani gyermekeik speciális ellátására, és ennek ki kell dolgozni a finanszírozási hátterét is.”

 

 

A program készítése alatt számos változás következett be az egészségügyben. Többek között az új kormány új egészségügyi minisztert nevezett ki és az egészségügy reformjának első lépései egyikeként a rehabilitáció finanszírozását is változtatta (132/2006 (VI.15) Kr.). Időközben a Rehabilitációs és a Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégiumok megkapták a készülőben lévő egészségügyi miniszteri rendelet tervezetét, amely a  60/2003 (X.20.) ESzCsM és a 2/ 2004 (XI.17) rendeletek módosításával az onkológiai és a gyermek-egészségügyi rehabilitáció szakmakóddal történő ellátását, definiálását és minimum feltételeinek megjelenítését célozza.

 

 

EREDMÉNYEK

 

 

 

 

3. táblázat

Összes gyermekkorú rehabilitációra szoruló gyermek és szülő ágyszükséglete

 

Szorzó

Megnevezés

Ellátó osztá-lyok száma

Minimá-lis ágyszám egy helyen

Maximá-

lis ágyszám egy helyen

Összes ágy-szükséglet

Szülői

ágyak

számaa

Szülői

ágyak

finan-

szíro-

zása

 

 

 

3,3

 

 

 

1,5

Koponya-és gerincagy sérült

2-3

10

20

30-35

30

 

 

 

 

Ápolási

alap-

szorzó:

    

    1

Lélegeztető-gép dependens*

3-4

2

6

15-20

15

veleszületett rendellenességek, organikus neurológiai, égésbetegség és/vagy multitrauma utáni állapot funkciózavarral

5-7

10

20

70-110

40

 

 

1,5

Mozgásszervi, trauma utáni állapot, onkológiai

 

5-8

 

10

 

30

 

70-100

 

 

30

Pulmonológia

3-4

10

20

40-50

10

 

Összes rehabilitációs

7-8

 

 

225-315

205

* ezt a kategóriát a 132/2006 (VI.15) Kr. Fogalomtára miatt építettük be, azonban ezt a tevékenységet nagy költségű speciális ápolásnak és nem rehabilitációnak tartjuk

 

 

 

Összefoglalva

  1. A szakmai szabályok (minimum feltételek, minőségi kritériumok, szakmai koncepció a regionális elvű progresszív ellátó rendszer kiépítésére) elkészültek és a releváns szakmai kollégiumok egyetértésével kerültek összegzésre
  2. A jelenleg érvényes jogszabályból adódó finanszírozási körülmények a rehabilitáció számára kedvezőtlenek. Ennek két fő területe van: (1) a krónikus ellátásokkal történő összemosás, ami indokolatlanul nagy kapacitásokat gerjeszt rehabilitáció területén, ráadásul az indokolatlan többlet „címkézett” osztály, ahol krónikus ápolást végeznek. (2) a másik fő nehézséget a progresszivitás figyelmen kívül hagyása jelenti a finanszírozásban. A lehetséges szorzók csak ellátás típusokat jelenítenek meg, azonban a súlyosabb betegek rehabilitációja, a magasabb progresszivitási szinten történő jóval korábban (az akut vagy intenzív kezelés után azonnal) megkezdett rehabilitáció sokkal költségesebb, mint a kevésbé súlyos betegek későbbi ellátása azonos diagnózissal és probléma-típussal.
  3. Különösen hátrányosan érinti ez a finanszírozási anomália a gyermekek ellátását, miután a gyermek-egészségügyi rehabilitációban a felnőttekéhez képest kevesebb, de minőségileg magas szintű kórházi ellátó helyre (ágyra) van szükség. Azt mondhatjuk, hogy zömében 3.-4. szintű, így nagy költségű ágyakra és ezen túl elsősorban járóbeteg ellátásra van szükség a gyermek rehabilitáció terén. A szükséges ágy-kapacitás 300 ágyban maximalizálható az ország egész területén a gyermek-egészségügyi rehabilitáció összes igényét illetően, ami mintegy 200 szülői ágy igénnyel egészül ki (ld. 3. táblázat). A gyermekek ellátásában a felnőtt vonatkozásban helytálló 4 ellátó szintből (4. ábra) a középső kettő a decentrumokra „zsugorodik”, a fő hangsúly a 4. (nagyfokban specializált) ill. az első (kistérségi) szintre helyeződik.
  4. Miután a finanszírozási szorzók jelenlegi formájukban nem alkalmasak a progresszivitás megjelenítésére, a rendszer további finomítása szükséges a funkcionális állapot súlyosságához, a rehabilitáció aktivitásához ill. az ellátó egység által a progresszivitás szintjén megkívánt speciális feltételeknek az ellentételezésére. A minimum feltételek három szintre történt meghatározásakor eltérő kritériumokat adtunk meg az egyes progresszivitási szintekhez.

 

 

  1. ábra

Az orvosi rehabilitáció regionális modelljének javasolt felépítése (felnőtt)

 

 

 

  1. Külön foglalkoztunk a szülők ellátásának kérdésével. A szülők aktív részesei a gyermek rehabilitációs folyamatának, kórházi felvételt igénylő állapotok esetén a szülő egyidejű felvételére az esetek 50-80%-ban szükség van A szülő maga is alanya a rehabilitációs ellátásnak, lelki támaszra, gyakorta testi funkcióvesztés miatt fizikai segítségre is szüksége van, de mindenképpen meg kell tanulnia az otthoni tennivalókat a gyermek körül, egyébként nincs biztosítva a rehabilitáció folyamatossága és szakszerűsége a család részéről az osztályról történő távozás után. A szülői ágyak kapacitása meghaladja az aktív ágyakból konvertálható szükségletet, ezért ehhez központi forrást célszerű biztosítani más területeken pl. kisebb kórházak bezárásakor felszabaduló aktív ágyak terhére. A szülői ágyak finanszírozására az ápolási alapszorzó összegét tartjuk reálisnak.
  2. A jelenleg rendelkezésre álló szorzók alapján csak két rehabilitációs finanszírozási kategória létezik: a „speciális rehabilitáció” 1,5 szorzóval és az „idegrendszeri sérültek rehabilitációja”  3,3 szorzóval. (A rendeletben 1,2 szorzóval „krónikus ellátás és általános rehabilitáció” címszó alatt futó kategóriát sehol nem szerepeltetjük, mivel a rehabilitáció finanszírozására teljességgel alkalmatlan. A Szakmai Kollégium által meghatározott minimum feltételeket nem lehet teljesíteni ebből az összegből.) Az 1,5 szorzóval az 1 és 2. szinten, ahol a kevésé súlyos betegek ellátása történik (elsősorban programozott, ismételt felvételű un. tartós rehabilitációban részesülő viszonylag jó önellátási képességű rehabilitálandók, akik csoportokban is foglalkoztathatók) az ellátás finanszírozható. Ugyanakkor a progresszivitás 3. és 4. szintjén, ahová a súlyos beteget is fel kell venni és nincs továbbküldési lehetőség ugyanebből a bevételből nem fedezhető a speciális rehabilitáció költsége, elsősorban a neurológiai betegek esetében (általában a mozgásszervi, ritkábban a kardiológiai vagy onkológiai rehabilitációs osztályokon fekszenek) jelent ez problémát. A gyermekek esetében ez utóbbi kategória van túlsúlyban, ellátásukra bizonyosan nem elegendő az 1,5 szorzó nyújtotta pénzügyi fedezet. Szükség lenne tehát egy köztes szorzó alkalmazására, vagy az 1,5 szorzó mellett a progresszivitás magasabb szintjén a régi rendeletben érvényes 2,1 szorzó fenntartására, természetesen az időközben megemelt krónikus alapszorzó alapján számolva.
  3. A rehabilitációs rendszer kapacitások és a minőségi kritériumok tekintetében zárt, legalábbis a gyermek-egészségügyi rehabilitációt illetően ennek minden feltétele adva van. Alkalmas lehet tehát a progresszivitás szintjeinek modellezésére a felnőtt rehabilitációba történő bevezetés előtt, vagy a felnőtt ellátásban egy régióban párhuzamosan modellezve egyidejűleg lehetne tapasztalatokat gyűjteni.

 

 

 

 

 

 

Az Elemző Tanulmány 5. és 6.  alpontok készítéséhez segítséget nyújtó szakértők:

 

Rehabilitációs Szakmai Kollégium ad hoc Bizottsága (Dr. Berényi Marianne, Dr. Dénes Zoltán, Dr. Fáy Veronika, Dr. Fehér Miklós, Dr. Harsányi Zsolt, Dr. Klauber András, Dr. Kertész Györgyi, prof. Dr. Kullmann Lajos, Dr. Vekerdy Zsuzsanna)

Prof. Dr. Balla György

Prof. Dr. Barkai László

Dr. Berényi Marianne

Dr. Gyurkovits Kálmán

Dr. Szabó Emese

Dr. Vekerdy Zsuzsanna

 

 

 

 

 

 


 

MELLÉKLETEK
 1. sz. melléklet

 

KÉRDŐÍV

 Gyermek rehabilitációs régióközpontok kialakításához

 

  1. Hogyan jellemezné a régió gyermek rehabilitációs ellátását?
  2. Van-e elképzelése arról, hogy melyik megyében/intézményben lehetne egy régióközpont szerepét is betöltő gyermek rehabilitációs osztályt létesíteni?
  3. Van-e olyan intézményi háttere (meglévő épület, infrastruktúra), melynek bővítésével / átalakításával megoldható lenne a régióban kialakítandó központ?
  4. Gyermek rehabilitációs statisztikai adatok:

 

Régió

Ágyszám

Szakdorvosi óraszám

Nem szakdorvosi óraszám

Szükséglet

A 18 év alatti népességszám

Megye:

 

 

 

 

 

Megye:

 

 

 

 

 

Megye:

 

 

 

 

 

 

  1. Amennyiben szakember, szakdolgozó hiánnyal küzd, milyen megoldásokat lát annak megszűntetésére?

Szakemberek képzettség szerint

Létszám jelenleg

Becsült szükséglet

Megoldási javaslat

Rehabilitációs szakorvos

 

 

 

Konduktor

 

 

 

Gyógytornász

 

 

 

Gyógypedagógus

 

 

 

Logopédus

 

 

 

Gyógytestnevelő

 

 

 

Ergoterapeuta

 

 

 

Egyéb:

 

 

 

Egyéb:

 

 

 

 

  1. Milyen kapcsolat van a különböző ellátó helyek – állami, civil – szakemberei közt?

-         élő, személyes

-         informális

-         semmilyen

  1. Milyen lehetőséget lát az együttműködésre?
  2. Melyek a régió legégetőbb szükségletei a gyermek rehabilitáció szempontjából?
  3. Mit tart első lépésben megvalósítandó feladatnak (aminek véleménye szerint realitása van)?
  4. Véleménye szerint az országos intézetek milyen segítséget tudnának nyújtani a központok kialakításában? (OORI; OGYEI)

 

 

 

Dátum                                                             aláírás

 

--------------------------                                ---------------------

 

 

 

 

 

Kitöltési javaslat: Az 1-3 és a 7-10 kérdések megválaszolásakor korlátozás nélküli terjedelemben és igen pontos részletességgel kérjük a válaszok megadását lehetőleg külön lapokon! A válaszokat elektronikus úton kérjük megküldeni.

 

 

 

 

KÖSZÖNJÜK EGYÜTTMŰKÖDÉSÉT!

 

 




 

 

2.sz. Melléklet

 

 



 














 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


 

3.sz. Melléklet

NEMZETI CSECSEMŐ- ÉS GYERMEKEGÉSZSÉGÜGYI PROGRAM
VIII. Cél: Régiónként komplex gyermek-rehabilitációs ellátás kialakítása, feltételeinek megteremtése
 1. feladat: A gyermek-rehabilitációs ellátást biztosító intézmények minimumfeltételeinek felmérése.
Országos összesítő (OTH)

 
 

 

Megye / Város megnevezése

Az általános csecsemő és gyermekgyógyászat 0500 szakmakódon belül a gyermek rehabilitációra szakosodott eü. szolg. működési engedélyeinek felsorolása.

Megjegyzés

 

Főváros

 

 

 

Budapest

Országos Rehabilitációs Intézet 7001006-6/2005.

2201 mozgásszervi rehabilitáció szakmakódon 32 ágy

 

 

Országos Kardiológiai Intézet 7000209-4/2005.

0503 csecsemő- és gyerekkardiológia szakmakódon - jelenleg szünetel

 

 

SE ÁOK I. sz. Gyermekklinika 6001639-4/2004.

0105 nefrológia; 1200 onkológia szakmakódokon 10 ágy

 

 

SE ÁOK II. sz. Gyermekklinika 6001637-4/2004.

0504 gyermek-tüdőgyógyászat szakmakódon 10 ágy

 

 

Budai Gyermekkórház Kht. 7001246-2/2005.

1903 pulmonológiai és légzés rehabilitáció szakmakódon 16 ágy

 

 

Svábhegyi Állami Gyermekkórház 7000059-3/2005.

1903 pulmonológiai és légzés rehabilitáció szakmakódon 16 ágy

 

 

Heim Pál (Madarász) Gyermekkórház 5632-6/2006.

2201 mozgásszervi rehabilitáció; 2202 belgyógyászati rehabilitáció;   
2203 gasztroenterológiai rehabilitáció szakmakódokon 16 ágy

 

 

Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet 7001407-3/2005.

0512 gyermek és ifjúság pszichiátriai rehabilitáció szakmakódon 15 ágy

 

 

Vadaskert Alapítvány 7000470-3/2005.

0512 gyermek és ifjúság pszichiátriai rehabilitáció szakmakódon 18 ágy

 

 

 

A legégetőbb problémának a szakfelügyelet talán a lélegeztetésre szoruló betegek rehabilitációját tekinti. A közúti balesetek száma, a hosszan lélegeztetendő betegek száma évről-évre emelkedik, ezek a betegek jelenleg az ellátásukat végző intézetek ITO-ját terhelik. Ugyancsak nem tartják elegendőnek a rehabilitációs lehetőséget a gyermekpszichiátria vonatkozásában. Jelenleg két szolgáltatónál foglalkoznak gyermek-pszichiátriai rehabilitációval, az OPNI-ban és Vadaskert Kórházban. Az Országos Kardiológiai Intézetben. Sok előnnyel járna egy egységes vezetésű, számos szakspecialitást végző rehabilitációs centrum létrehozása. Így megoldottá válna az eddig egyetemi klinikákon, országos intézetekben, illetve szakosított gyermekkórházakban ellátott gyerekek komplex rehabilitációs ellátása is.

 

Baranya

Fejlődési ambulanciát működtet és koraszülött gondozót. Nincs gyermek rehabilitációs tevékenységre kiadott működési engedélye

 

Bács-Kiskun

 

 

 

Fenti tárgyra hivatkozva tájékoztatom, hogy Bács-Kiskun megyében
– gyermek-rehabilitációs – ellátást biztosító egészségügyi szolgáltató nem
rendelkezik működési engedéllyel. Az osztályvezető főorvosok nyilatkozata alapján a gyermek-rehabilitációt igénylő betegeket az alábbi intézményekben helyezik el a kórházak gyermekosztályairól, előzetes időpontegyeztetés után.

 

 

 

 -Bács-Kiskun Megyei Kórház Csecsemő- és Gyermekosztályáról,  -Kalocsai Városi Kórház Csecsemő- és Gyermekosztályáról
 -Kiskunhalasi Semmelweis Kórház Kht. Csecsemő- és Gyermekosztályáról, -Kiskunfélegyháza Városi Kórház Csecsemő- és Gyermekosztályáról,  -Bajai Városi Kórház Csecsemő- és Gyermekosztályáról
Dr. Bodrogi Tibor megyei gyermekgyógyász szakfelügyelő főorvos az alábbiakban fogalmazta meg javaslatait a gyermek-rehabilitációs ellátás fejlesztésével kapcsolatban:
A kivizsgálást és bizonyos betegségekben a kezelést és rehabilitációt csak centralizáltan, gyermek-rehabilitációs központokban célszerű végezni. Más esetekben, ahol a betegek száma olyan nagy (pl. obst.tüdőbetegségek, obezitas, hypertónia, diabetes mellitus, bizonyos mozgásszervi megbetegedések) a kezelés, rehabilitáció decentralizáltan, a beteg lakóhelyéhez közel is történhet, ahol erre a feltételek már
adottak, vagy megteremthetők.

 

Békés

 

Gyermekrehabilitációs feladatkör részének tekinthető a megyei (Gyulai)
Kórház gyermekneurológiai-fejlődésneurológiai szakrendelése, a Békés-
csabai Kórház Ortopédiai szakambulanciáján működő gyermekreumato-
lógiai szakrendelés, valamint a Békés Megyei Fogyatékosok Ápolás-
Gondozó Otthonában folytatott tevékenység

 

Borsod-Abaúj-Zemplén

 

 

Miskolc

B.-A.-Z. Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Gyermek Egészségügyi Központ Rehabilitációs Osztály 0502R2202 40 ágy

III. progresszivitási szint; szakmakódok: 0500, 2201,2202,4003,0903,1903, 1402

 

Csongrád

 

 

Szeged

SZTE SZAOGYC Gyermekgyógyászati Klinika

 25 ágyas gyermek rehabilitációs osztály kialakítása folyamatban, jelenleg 12 rehabilitációs és 10 légzésrehabilitációs ágyra van engedélyük

Fejér

 

 

Székesfehérvár

Fejér megye Szent György Kórház

 

 

0521 Fejlődés neurológia

 

 

0511 Gyermek neurológia

 

 

0504 Gyermek pulmonológia

 

 

0510 Gyermek kardiológia

 

Dunaújváros

Fejér megye Szent Pantaleon Kórház

 

 

0500 Gyermek diabetes és obezitás

 

 

0501 Neonatológiai ambulancia

 

 

0504 Gyermek pulmonológia

 

 

0510 Gyermek kardiológia

 

Győr-Moson-Sopron

 

 

Győr

Petz Aladár Megyei Oktató Kórház: Fekvőbeteg szakellátásban: Gyermek-Ifjúság Mentálhygienes Rehabilitációs osztály; Járóbeteg szakellátásban:  Gyermek-Ifjúság Mentálhygienes Gondozó és Szakrendelő; Gyermek-Ifjúság Metálhygienes rehabilitációs Szakambulancia; Koraszülött Utógondozó Szakambulancia; Gyermek Epilepszia Szakambulancia

gyermekneurologus szakorvos, gyermekpszichiáter szakorvos, csecsemő- és gyermekgyógyász szakorvos, gyógypedagógus, logopédus, pszichologus, szociálpedagógus, gyógytornász vesznek részt a gyermekek kezelésében; a jövőben regionális, komplex gyermekrehabilitációs osztály kialakítását tervezik
A jővőben Győrben, a Ptez Aladár Megyei Oktató Kórházban lenne lehetőség
egy regionális, komplex Gyermek Rehabilitációs Osztály kialakítása.
Ugyanis itt rendelkezésre áll a kubatúra, valamint egy szakorvos, aki a rehabilitációs szakvizsgáját fél év múlva szerzi meg.

 

Sopron

SMJV Erzsébet Kórháza, a DEOEC Oktató Kórháza: gyógytorna;  gyermekneurologiai szakrendelés (jelenleg szünetel)

gyógytornász és gyermekneurologus szakorvos foglalkozik a gyermekkel

 

Mosonmagya-róvár

Karolina Kórház-rendelőintézet: Általános Rehabilitációs Osztály

a rehabilitációra szoruló beteg gyermekeket az általános rehabilitációs osztályon kezelik, gyógytornász és gyermekpszichiáter szakorvos foglalkozik a gyerekekkel

 

Kapuvár

nincs kiadott működési engedélye

a rehabilitációra szoruló beteg gyermekeket Győrben, illetve Sopronban kezelik

Csorna

nincs kiadott működési engedélye

a rehabilitációra szoruló beteg gyermekeket Győrben, illetve Sopronban kezelik

Hajdú-Bihar

 

 

Debrecen

DEOEC/Gyermekgyógyászati Klinika

Gyermek rehabilitációs osztály 15 ágyon engedélyezett – kialakítása folyamatban

 

VESZ Egészségügyi KHT Gyermek Rehabilitációs Központ

90 szakorvosi és 270 nem szakorvosi engedélyezett óraszám, ambuláns központ

 

 

DMJV Kiskorú Fogyatékosok Otthona és Nappali Intézménye

nem 0500 szakmakód -hanem általános orvosi alapellátás, neurológia, pszichiátria, ortopédia, mozgásszervi rehabilitáció- alatt végzi a tevékenységet végez, heti 2 óra rehabilitációs szakorvosi ellátásra van engedélyük

 

 

Református Egyház Immánuel Otthon

 Vegyes ellátó oktatási, szociális és egészségügyi) halmozottan sérültek napközi otthonos ellátása

Heves

nincs gyermek rehabilitációs tevékenységre kiadott működési engedélye

 

Jász-Nagykun-Szolnok

 

 

 

Szolnok

1002-4/2005. Megyei Kórház

Konduktor

Komárom-Esztergom

 

 

 

 

 

Gyermekrehabilitációs tevékenységet az alábbi egységekben végeznek, de nem 0500 szakmakódon belül.

Tatabánya

Tatabánya Rehabilitációs Gyermekotthon 2202

 

 

Tatabánya Szent Borbála Kórház 0500

Fejlődésneurológiai járóbeteg szakrendelés formájában végzi heti 12 órában a kórház csecsemő- és gyermekosztálya (nem nevesített szakrendelésként)

 

Esztergom

Vaszary Kolos Kórház 0511

 

Nógrád

 

 

 

Nemleges, mivel ilyen jellegű működési engedélyt nem adtunk ki.
Az előforduló esetek ellátásáról a megyei gyermekgyógyász szakfelügyelő
az alábbi összefoglalót küldte:  - A gyermek- rehabilitációs ellátás jelenleg 0 – 12 hónapos korig megoldott (neuro-rehabilitáció- koraszülött utógondozás). Megfelelő szak-ember  hiányában viszont az 1- 14 éves kor közötti esetek nagyobb
részét (évente kb. 5 főt) Miskolcra, illetve Budapestre küldik. A 14 éves kor feletti gyermekek ellátását vállalja a Szent Lázár Megyei Kórház Rehabilitációs Osztálya. Két hete Miskolcon regionális értekezleten vett rész a megyei gyermekgyógyász és a megyei rehabilitációs szakfelügyelő főorvos. Nógrád megyében gyermek-rehabilitációs rendelés indítását kezdeményezték. A fekvőbetegek ellátására Miskolc GYEK-et jelölték. A Gyermekgyógyász Szakmai Kollégium licenc gyermek-rehabilitációs vizsgát indít 24 hetes képzésben. A Szent Lázár Megyei Kórház vállalta a képzés és rendelés elkezdését.

 

Pest

nincs gyermek rehabilitációs tevékenységre kiadott működési engedélye

 

Somogy

 

 

Mosdós

Magyarországi Református Egyh. Mosgósi Tüdő- és Szívkóháza I. sz. Gyermekosztály
működési engedély száma: 755-35/2004.
szakmakód: 504 gyermek tüdőgyógyászat

 

 

Szabolcs-Szatmár-Bereg

 

 

 

Nyíregyháza

Jósa András Kórház

30  ágyas gyermekrehabilitációs osztályt és kiterjedt ambulanciát működtet 8. éve

Tolna

nincs gyermek rehabilitációs tevékenységre kiadott működési engedélye

 

 

Fenti ellátásra szoruló gyermekek a budapesti és miskolci rehabilitációs
centrumban részesülnek a szükséges kezelésben.

 

Vas

 

 

Szombathely

Vas Megye és Szombathely MJV Markusovszky Kórháza
Egyetemi Oktatókórház
Szakmakód: 2201 - Gyermekrehabilitációs Részleg (8 ágy)

Gyermekosztály keretén belül működik.
0500-as kódon belül nem szerepel rehabilitáció

 

Veszprém

nincs gyermek rehabilitációs tevékenységre kiadott működési engedélye

 

Zala

nincs gyermek rehabilitációs tevékenységre kiadott működési engedélye

 

Lila színnel (dőlt és aláhúzott) történt bejegyzések: korrekciók az éves rehabilitációs szakmai jelentések alapján


 

 

4. sz. Melléklet

 

 

 

ORSZÁGOS

ORVOSI

REHABILITÁCIÓS

INTÉZET

 

1528. Budapest, XII. Szanatórium u. 19.

Tel.: +36/1/391-1900 Fax.: +36/1/391 1999

e-mail: oorifoig@hu.inter.net

 

Gyermekgyógyászati / orvosi rehabilitáció szakképesítés

LECKEKÖNYV

 

I. A 18 hónap gyermekrehabilitáció területén eltöltendő idő beosztása gyakorlati helyszínek tekintetében:

                               Téma                                    időtartam                                             helyszín

Osztályok

Ø      Gyermek ergoterápia:                      2 hét                                                      OORI, Miskolc

Ø      Gyermek protetika                             2 hét                                                      OORI, Miskolc, Nyh-Db

Ø      Team megbeszélés                          10 alkalom                                          OORI, Miskolc, Nyh-Db

Ø      gyermekneurológia                           2 hét                                                      akkreditált gyneurol. Oszt.

Ø      Fejlődésneurológia                           2 hét                                                      Svábhegyi Fneurol

Ø      Neonatológia                                      1 hét                                                      egyetemi PIC /NIC

Ø      gyermekpszichiátria                          2 hét                                                      akkreditált gypszich. Oszt.

Összesen                                             11 hét és 10 alkalom

Ambulanciák (heti 1-1 alkalommal vagy egyfolytában letölthető)

Ø      genetikai szakrendelés és tanácsadás                        5 nap                     egyetemi gyermekklinikán

Ø      koraszülött utógondozó                                                    5 nap                     egyetemi PIC-hez kapcs.

Ø      gyermek ideggondozó                                                     5 nap                     területileg illetékes

Ø      gyermekpszichiátriai gondozó                                        5 nap                     területileg illetékes

Ø      autizmus kutató csoport                                                   5 nap                     Bp. Delej u.

Ø      speciális intézmények *                                                   5 nap                     területileg illetékes

Ø      képességdiagnosztikát végző ambulancia                  6 nap                     5 n. országos Szakért Biz,

1 n. területileg ill. szakért biz

                összesen:                                                                            36 nap

A többi időben osztályos munka végzendő, egy helyen folyamatosan legalább 10 hónapon át, amit az ambulanciákon eltöltendő egy-egy napokkal heti 1 napon lehet kombinálni.

** Gyermekotthon, ÉNO, spec.iskola, korai fejlesztő központ, speciális bölcsődei csoport, integrációs iskola és óvoda, stb.

 

II.                   3 hónap társ-szakmák területén eltöltendő idő:

Ø      gyermek pulmonológiai rehabilitáció           1 hónap                akkreditált képzőhely

Ø      gyermek pszichiátriai rehabilitáció:                              1 hónap                akkreditált képzőhely

Ø      gyermek kardiológiai rehabilitáció:                               1 hónap                akkreditált képzőhely

III.                  3 hónap mozgásszervi rehabilitációs osztályon töltendő idő:

Ebből 1-1 hónap koponya-agysérült és paraplégia rehabilitációs osztályokon (OORI vagy Miskolc) a többi idő bármelyik akkreditált képzőhelyen.

IV.         Kötelező tanfolyamok:  Rehabilitációs alapismeretek (2 hét), gyermekrehabilitáció alapjai (1 hét), kineziológia (2 nap), ortetika-protetika (22 ó), fizioterápiás alapismeretek (2x1 hél)

               

Budapest, 2005. július 4.

Dr. Vekerdy Zsuzsanna

Osztályvezető főorvos

Orvosi Rehabilitáció Szakmai Grémium titkára


 

5. sz. Melléklet

 

Gyermek rehabilitációs és fejlődéspediátriai jártasság (limited licence)

 

Képzési program

 

A képzési program elemei:

1./ Általános feltételek

2./ Curriculum

3./ Képzőhelyek

4./ Vizsga

5./ Vizsgáztatók

6./ Jogosultság (milyen tevékenység végzésére jogosít és mire nem)

 

1./ Általános feltételek:

 

2./ Curriculum:

 2.1. Tanfolyamok: 10 hét (50 nap)

 

2.2. Klinikai (kórházi) gyakorlat**: 20 hét (100 nap)

 

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

* útóbbiakra vonatkozó képzési tervet a vizsgáztatásra jogosult bizottságnak jóvá kell hagynia

** saját intézményben korábban eltöltött idő elfogadható (leigazolható), ha van a küldő intézménynek (kórház, klinika) az adott képzésre akkreditált osztálya

 

2.3. Szakambulanciákon, szakrendeléseken eltöltendő gyakorlat: 6 hét (30 nap)

  

2.4. Fogyatékos gyermekkel foglalkozó egészségügyi, oktatási és szociális intézményekben eltöltendő gyakorlat: 4 hét (20 nap)

  

Teljes képzési idő:

2.1.                  10 hét              50 nap

2.2.                  20 hét              100 nap

2.3.                  6 hét                30 nap

2.4.                  4 hét                20 nap

Összesen:         40 hét                200 nap

  

3./ Képzőhelyek

 

2.2. képzéshez: Klinikák, kórházak

·        Gyermek rehabilitáció

OORI 6. osztály, Miskolc GYEK Gyermek Rehabilitációs Osztály, DEOEC Orvosi Rehabilitáció és Fizikális Medicina Tanszék Gyermek Rehabilitációs Osztálya, SZOTE Gyermekklinika Gyermek Rehabilitációs Osztálya, Nyíregyháza JA Kórház Gyermek Rehabilitációs Osztály

·        Gyermek neurológia

 Fejlődésneurológia

Svábhegyi Gyermekgyógyintézet Fejlődésneurológiai és Neurohabilitációs Osztálya

 Egyetemim klinikák neurológiai osztálya

 

Neonatológia

Egyetemi klinikák NIC / PIC osztályai

 

Gyermek pszichiátria

Kenézy Gy Kórház Debrecen, Vadaskert Kórház Budapest

 

Gyermek onkológia

SOTE II Gykl, DEOEC Gykl, SZOTE, POTE

 

Egyetemi klnikák intenzív osztálya, Bethesda Gyermekkórház, László Kórhás, Heim Pál Kórház gyermek intenzív osztálya

 

Egyetemi klinikák gyermekeket is ellátó osztályai

Speciális gyermekorthopédiai ellátást végző egyéb osztályok

 

Mosdós, Svábhegy, Mátraháza

  

2.3. Szakrendelések:

OORI, Miskolc, Nyíregyháza, Debrecen, Pécs

 

Klinikán vagy megyei kórházban (szülészeten vagy gyermekosztályon) működő genetikai szakrendelés

 

Területileg illetékes megyei vagy városi gyermek ideggondozó

 

Területileg illetékes megyei vagy városi/fővárosi kórházban működő utógondozó

 

Klinikán vagy megyei/fővárosi kórházban működő gyermek neurológiai szakrendelés

 

Klinikán vagy megyei/fővárosi kórházban működő gyermek pszichiátriai szakrendelés

 

Klinikán vagy megyei/fővárosi kórházban működő gyermek pszichiátriai szakrendelés, amennyiben autistákkal foglalkoznak, ill. az Autizmus Kutató Csoport

 

Klinikán vagy megyei/fővárosi kórházban működő gyermek orthopédiai szakrendelés

 

Gyermekek képesség diagnosztikáját rendszeresen végző klinikai gyermek szakpszichológus által vezetett szakrendelés

 

2.4. Fogyatékos gyermekkel foglalkozó egészségügyi, oktatási és szociális intézmények

 

A nevesített Pető Intézeten és Országos Szakértői Bizottságokon kívül a felsorolásban meghatározott, területileg legközelebb elérhető ill. illetékes intézmények – kizárólag ellenőrzött (önkormányzatok által működtetett, vagy állami normatívában részesülő a civil szférából) intézmények

 

4./ Vizsga

 

A képzési időt követően jártassági /limited licence/ vizsga tehető, amely két részből áll:

 

5./ Vizsgáztatók

Vizsgáztatásra felkért személyek (12 fő – 3-4 rehabilitátor a többiek klinikusok ill. speciális rehabilitációs területek művelői) közül az elméleti vizsgán 1 rehabilitációs szakorvos és két gyermekgyógyász spercialista vesz részt. A vizsga helyszíne az egyetemi városok bármelyike lehet (előre jelezni szükséges). A vizsgáztatást a DEOEC ÁOK Orvosi Rehabilitáció és Fizikális Medicina Tanszék koordinálja.

 

Javasolt vizsgáztatók

 

Budapest:

Beke Anna, gygyógyász-gyneurológus, SOTE I GyKl

Berényi Marianne, gyneurológus, Svábhegyi Gygyógyintézet, Bp

Békefi Dezső, gygyógyász-neonatológus, Tata

Gallai Mária, gygyógyász-gypszichiáter, Korai Fejl Közp, Bp

Kálmánchey Rozália, gygyógyász-gyneurológus, SOTE II Gykl

Medveczky Erika, gyneruológus, rehab. szo, Nemzetközi Pető Intézet, Bp

Vekerdy Zsuzsanna, gygyógyász-rehab. szo,, OORI Bp / DEOEC ORFMT Debrecen

 

Debrecen

Balla György, gygyógyász-neonatológus, DOTE Neonatológiai Tanszék, Debrecen

György Ilona, gygyógyász-gyneurológus, DEOEC GyKl, Debrecen

Lombay Béla , gyermekradiológus, Miskolc GYEK

Oláh Éva, gygyógyász -genetikus, DEOEC Gykl, Debrecen

Pethő Ágnes, gyermekgyógyász-rehab. szo. JAKRI Gyermekrehab Osztály, Nyíregyháza

Szabó Emese, gygyógyász-rehab. szo, Miskolc, GYEK, Gyermekrehab Osztály

Szabó Éva, gygyógyász-rehab. szo, VESZ GyRK, Debrecen

Vekerdy Zsuzsanna, gygyógyász-rehab. szo, OORI Bp / DEOEC ORFMT Debrecen

 

Pécs

Aszmann Anna, gyermekgyógyász-rehabilitációs szo, POTE Fejlődéstani Tanszék, Pécs

Gyurkovits Kálmán, gygyógyász-pulnomológus, Mosdós

Hollódi Katalin, gygyógyász-gyneurológus, POTE Gykl, Pécs

Kosztolányi György, gygyógyász-genetikus, POTE Fejlődéstani Tanszék, Pécs

Medveczky Erika, gyneruológus, rehab. szo, Nemzetközi Pető Intézet, Bp

Oroszlán György, gygyógyász-neonatol, Markusovszky KRI, Szombathely

 

Szeged

Romhányi Éva, gygyógyász-rehab. szo, SZOTE Gyermekkl, Rehab osztály, Szeged

Sztriha László, gyermekneurológus, SZOTE Gyermekkl, Szeged

Túri Sándor, gygyógyász-nephrológus-intenzív szo, SZOTE Gyermekkl, Szeged

Várkonyi Ágnes, gyermekgyógyász-gastroenterológus, SZOTE Gyermekkl, Szeged

Vekerdy Zsuzsanna, gygyógyász-rehab. szo,, OORI Bp / DEOEC ORFMT Debrecen

Vetró Ágnes, gygyógyász-gypszichiáter, SZOTE Gykl, Szeged

 

6./ Jogosultság (milyen tevékenység végzésére jogosít és mire nem)

 

A curriculum teljesítése esetén kérhető a gyermek rehabilitációs és fejlődéspediátriai limitált jártassági képesítés, amely feljogosít az alábbi területeken diagnosztikai tevékenységre és – rehabilitációs szakorvosi képességhez kötött gyógyászati segédeszközök eszközök felírási jogosultságát kivéve - terápiás ténykedésekre:

 

  1. Kistérségi szintű rehabilitációs szakrendelői járóbeteg gyermekellátásra a fejlődési zavarok felismerése és gyermek rehabilitációs ellátására, éspedig: koraszülött és patológiás újszülött fejlődéspediátriai szakrendelések vezetésére
  2. Ideggondozó, Nevelési Tanácsadó intézményekben fejlődési zavarok felismerése és gyermek rehabilitációs ellátására a team gyermekorvos tagjaként
  3. Megyei és Országos Szakértői Bizottságokban a team gyermekorvos tagjaként
  4. Korai Fejlesztő Központokban a team gyermekorvos tagjaként

 

Mivel jogszabály ezt nem írja elő, így nem követelhető meg a jártasság megszerzése –egyelőre – a fenti munkakörök betöltéséhez, azonban kívánatos lenne ezt elérni. Ajánlást lehetne tenni arra is, hogy speciális képesítésként elismerjék a munkáltatók a limitált jártasságot.

 

Nem jogosít fel a jártasság megszerzése:

(1) gyermek rehabilitációs osztály vezetésére

(2) rehabilitációs szakorvosi képesítéshez kötött gyógyászati segédeszközök felírására (a felírási jogosultság alapja a meglévő szakvizsgákhoz kötődik)

 

A mozgásszervi rehabilitációs (ráépített) ill. az orvosi rehabilitációs (alap) szakvizsga megszerzésénél a tanfolyamok és a gyermek rehabilitációs gyakorlat beszámítanak.

 

Jóváhagyási / bírálati joga az Egyetemeknek van a licence vizsga ill. felkészülés minden kérdésében, a koordináló egyetemi tanszék: DEOEC ÁOK ORFM Tanszék

 

Készült: 2003, utolsó módosítás: 2006. júl. 27.  

 Dr Vekerdy Zsuzsanna

OORI / DEOEC ORFM Tanszék

Mb. tanszékvezető

 


 

 

6. sz. Melléklet

 

 

Gyermek-egészségügyi rehabilitáció, ajánlott irodalom

 

Magyar nyelvű irodalom:

 

FNO : A funkcióképesség, fogyatékosság és egészség nemzetközi osztályozása / kiad.

Az Egészségügyi Világszervezet. – Bp.:ESZCSM:OEP:Medicina , 2004. - 298 p.

Huszár I, Kullmann L, Tringer L (szerk):   A rehabilitáció gyakorlata, Medicina 2000.

Katona F, Siegler J (szerk): Orvosi Rehabilitáció. Medicina, 1999.

Vekerdy Zs., Oláh É.(szerk.): A táplálás és a gyarapodás zavarai. Sérült gyermekek ellátásának sajátosságai. PRRO Bt. Debrecen, 1999.

Vekerdy Zs: Rehabilitáció gyermekkorban. In: Oroszlán Gy (szerk) Gyermekgyógyászat és határterületei, Or-Co, Szombathely, pp. 464-491. 2003.

Vekerdy Zs: Rehabilitáció a gyermekkorban. In: Oláh É. (szerk) Gyermekgyógyászati kézikönyv. Medicina, Budapest pp. 1367-1398. 2004.

Vekerdy Zs: Speciális szükségletű gyermek az iskolában. Mozgásban, látásban és hallásban

korlátozott gyermekek integrált nevelése. In: Aszmann A. (szerk.).: Egészségvédelem az    oktatásban 2. 2005.

Vekerdy Zs: Komplex rehabilitáció a gyermekkorban. In: Túri S (szerk) Gyermekgyógyászati

Továbbképző Előadások, Tiszaparti Esték 2004-2005.  pp. 32-48. 2005.

Vekerdy Zs: Rehabilitáció a gyermekkorban. In: Oláh É. (szerk) Gyermekgyógyászati kézikönyv. 2. kiadás. Medicina, Budapest. In press

Vekerdy Zs:. Rehabilitáció gyermekgyógyászatban in: Maródi L. (szerk.) Gyermekgyógyászat, 3. kiadás. Medicina, Budapest. In press

 

Nemzetközi irodalom:

   Physical medicine and rehabilitation : Principles and practice / ed. Joel A., DeLISA,

Bruce M. GANS. – 4. ed. Vol.1-2. – Philadephia, Pa. [etc.] : Lippincott,  2005.

 

   Krusen’s Handbook of Physical Medicine and Rehabilitation / F. J. KOTTKE, J. F. LEHMANN. - 4. ed. – Philadelphia : Saunders, 1990.

 

   Rehabilitation of the physically disabled adult / ed. C. John GOODWILL, M. Anne CHAMBERLAIN, Chris EVANS. – 2. ed. – Cheltenham : Stanley Thornes, 1997.

 

   Physical Disability in Childhood: Az interdisciplinary approach to management / ed Gillian T. McCARTHY. – Chuchill Livingstone, 1992.

 

   Pediatric Rehabilitation / ed. Gabriella E. MOLNAR. – 2. ed. – Williams & Wilkins, 1992.

 

   Children with disabilities: a medical primer /ed Mark L. BATSHAW, Yvonne M. PERRET. – 3. ed. – Paul Brooks, 1992.

 

 

 

 

 

 

 

 

 7. sz. Melléklet

 

A gyermek-egészségügyi rehabilitáció egyes progresszivitási szintjein végzendő feladatok

 

Gyermek-egészségügyi rehabilitáció ellátási szintjei:

III (3.-4)    Regionális (egyetemi klinika, vagy régiós feladatot ellátó megyei kórház)

II.               Decentrum (megyei szint)

       I                Kistérségi / Lakóhelyi (városi kórház / rendelőintézet, házi betegápoló

                         szolgálat).

 

Az ellátási szintek meghatározója:

Ø      szakember,

Ø      műszerigény,

Ø      esetszám

 

Jellemzők

III.szint:    -    intenzív osztályos háttér sze. ellátási igény,

Ø      magasszintű diagnosztikus igény (CT, MRI, PET),

Ø      speciális konzílium szükségessége,

Ø      100 km-es körzetben az ellátás biztosítása (szülők elhelyezése ill. kapcsolattartás egyéb módjai).

Ø      elsősorban fekvőbeteg ellátás és speciális konzílium ill. speciális szakellátás, helybeliek számára nappali kórházi ellátás

Ø      mobil team konzíliumot ad, programellenőrzést végez

 

II.szint:      -     stabil kardiovascularis állapot,

Ø      tisztázott funkciókárosodás,

Ø      jó terhelési tolerancia,

Ø      együttműködési készség a gyermek és a szülő részéről

Ø      szükség esetén fekvőbeteg ellátás, nagyobb hangsúly a nappali kórházi és a járóbeteg ellátáson

Ø      mobil team állapotfelmérést és programbeállítást végez

 

I.szint:    -    betanított, beállított rehabilitációs programok rendszeres követése,

                        segítése a beteg otthonában,

Ø      konzultáció a rehabilitáció speciális szakembereivel

Ø      kistérségi ellátásban a járóbeteg ill. napköziotthonos ellátási formák lehetségesek, de szakemberekből legalább az „alap” rehabilitációs team rendelkezésre kell álljon, azaz: rehabilitációs szakorvos, gyógytornász, ergoterapeuta (vagy gyógypedagógus / foglalkoztató teraperuta), szociális munkatárs és pszichológus

Ø      háziápolás keretében (mobil team közvetlen terápiás munkát végez) gyógytornász, fizioterápiás asszisztens foglalkoztatása a kistérségi team tagjai közül előzetes állapotfelmérést követően

 

 

 

III. szinten - Regionálisan ellátandók (fekvő, nappali, és járóbeteg formában):

Ø      stabil kardiovascularis állapotban lévő gyermekek korai intenzív rehabilitációja

Ø      speciális konzíliumot igénylők (idegsebész, neonatológus, neurológus, kardiológus, onkológus, pulmonológus, pszichiáter, traumatológus),

Ø      speciális terápiát igénylők a terápia betanításának ill. különleges terápiák esetén annak teljes idejére (ehhez rehabilitációs  spcialisták szükségesek),

Ø      speciális eszközök rendelése, a használat betanítása (ortopéd technikus, rehabilitációs szakmérnök részvételével).

 

II. szinten - Decentrumokban (elsősorban járóbeteg formában):

Ø      stabil életfunkciójú gyermekek tartós rehabilitációja

Ø      a regionális szinten kivizsgált gyermekek ellátásának folyamatos végzése és a beállított terápiák további folytatása

Ø      speciális ellátást nem igénylő gyermekek rehabilitációs állapotfelmérése és programjának beállítása

 

I. szinten - Kistérségekben (otthoni ellátással kombinálva):

Ø      a regionális szinten vagy a decentrumokban kivizsgált gyermekek ellátásának folyamatos végzése és a beállított terápiák további folytatása

 

 

Az egyes szintek közötti betegutak rendszerét a csatolt folyamatábra szemlélteti

 

 

Rehabilitációs osztályra történő áthelyezés indikációi

 

1. Intenzív osztályról: sérülés - elsősorban agyi- ill. gerincagyi- sérülés, multitrauma - és szervkárosodás felmérése után (lélegeztetés, táplálhatóság, ürítési kontroll, mozgathatóság) rehabilitációs konzíliumot követően. Szülők tájékoztatása, pszichés támogatása, felkészítés a rehabilitációban történő aktív részvételre (gyermek, ha lehetséges és a szülő).

Stabil életfunkciók esetén a funkciózavar és a rehabilitációs igény mértékétől függően lehetőleg I, amennyiben lehetséges II szintű rehabilitációs ellátásra áthelyezés.

 

2. Perinatális Intenzív Centrumból: életfunkciók felmérése (kardiopulmonális status, neurológiai status, táplálhatóság, terhelési tolerancia).

Ø      Oxigén dependencia, parenterális táplálási igény, súlyos neurológiai deficit esetén I.szintű ellátásra van szükség,

Ø      Stabil életfunkciók esetén, közepes neurológiai deficit esetén II.szintű ellátás,

Ø      Izomtónus eloszlási zavar, enyhe neurológiai, vagy gyanújelek esetén III.szint javasolt előzetes állapotfelmérést és terápia beállítást követően.

 

3. Akut gyermekosztályról leggyakrabban az alábbi problémák miatt komplex ellátást végző mozgásszervi (neurológiai), onkológiai vagy pulmonológiai rehabilitációt nyújtó ellátó egységbe:

Ø      Neurológiai osztályról: Infantilis Cerebralis Paresis, neuromuscularis betegségek, neurodegeneratív és postinfekciós kórképek funkciózavart okozó maradványtünetek esetén mozgásterápia, segédeszköz ellátás szükséges.

Ø      Tarumatológiai,  ortopédiai osztályról: az acut ellátást követő funkciókiesések korrekciója érdekében mozgásterápia szükséges.

Ø      Onkológiai kezelést követően ill. a kemo- vagy sugárterápiás protokollal alternálva különböző szervi funkcióavarok és a testi- ill. lelki funkciók gyengülése esetén

Ø      Pulmonológiai osztályról: légzési funkciók zavara miatt, ha légzőtorna, klímaterápia, expectoráció, inhalációs segédeszközök használatának szükségessége

Ø      Gastroenterológiai osztályról: a táplálkozási és gyarapodási funkciók zavara miatt, ha étkezésterápia, speciális diéta szükséges.

Ø      Kardiológiáról: a kardiovascularis rendszert érintő funkciózavarok esetén  prae és post operatív tréning, juvenilis hypertonia fizioterápiája

 

 

Folyamatábra a többszintű ellátás végzéséhez

 

 

 

 

 


 

8. sz. Mellélket

 

szakmai javaslatok gyermek rehabilitácoiós protokollok / irányelvek kidolgozásához

 

 

1. Alkalmazási terület

                                                          

1.1. A protokollok / irányelvek megismertetése mindazon alapellátásban vagy intézetben dolgozó gyermekorvosokkal, akiknek feladata veleszületett rendellenességek vagy szerzett betegségek kezelése során

 

1.2. A protokollt / irányelvet mindazon döntéshozóknak is ismerni kell, akik hatáskörükbe tartozóan biztosítani tudják a protokoll bevezetésének további alapfeltételeit. Ezen további feltételek:

 

 

II. A  funkciókárosodás / betegségcsoport azonosítása

 

2.1. Definíció

2.2. Incidencia/Prevalencia/Morbiditás/Mortalitás Magyarországon

      (összehasonlításként nemzetközileg)

2.3. Jellegzetes panaszok / tünetek / általános jellemzők /

2.4. A rehabilitáció céljai, a rehabilitálhatóság feltételei, várható prognózis

 

III. Diagnosztika      

 

3.1. Anamnézis

3.2. Klinikai kivizsgálás eredményének összegzése

3.3. Nyomon követő (kötelező minimálisan elvégzendő) diagnosztikai vizsgálatok

3.31. Laboratóriumi vizsgálatok     

            3.3.2. Képalkotó vizsgálatok:

            3.3.3. Egyéb vizsgálatok

 

3.4. A rehabilitációs program diagnosztikai elemei (FNO alapon)

            3.4.1. Szomatikus állapot felmérése

            3.4.2. Nagy és finom mozgási készségek felmérése

            3.4.3. Kommunikációs képesség felmérése

            3.4.4. Kognitív képességek felmérése

            3.4.5. Viselkedés és emócionális állapot felmérése

            3.4.6. Funkcionális állapot felmérése

                        Specifikus és globális funkciómérő skálák

                        ADL (mindennapi élettevékenyég) mérő skálák

            3.4.7. Terhelhetőség felmérése

                             Ergometria

                             Légzési kapacitás

                             Egyéb

3.4.8. Az állapotváltozás (terápia során és spontán) nyomon követésére

szolgáló vizsgálatok megnevezése, az ismétlési gyakoriság és a kezdethez mért időbeosztás megadása

3.4.9. A kimeneti mérőeszközök megnevezése, a főbb ismert kimeneti

változatok ismertetése

 

 

IV. Rehabilitációs program terápiás elemei

 

4,1./ orvosi kezelések: gyógyszeres, műtéti jellegű és egyéb eljárások csoportjaiban szükséges részletes szakmai útmutató kidolgozása

4,1.1. Az alábbi gyógyszeres eljárásokról szükséges a részletes útmutatókat kidolgozni

·        Fájdalom kezelés (akut: oralis, iv, tartós: oralis, intrathecalis)

·        Spasticitás oldás (akut: iv/oralis, tartós: oralis, intrathecalis, intramuscularis, neuron blokád)

·        A hangulati élet zavari: depresszió és felhangoltság ill. agitáltság kezelése ((akut: iv/oralis, tartós: oralis)

·        Tudatzavar kezelése (akut: iv/oralis)

·        Gyakori szövődmények (pl. thrombo-embóliás, heterotopiás ossificatio) megelőzését vagy elhárítását célzó gyógyszeres kezelések

 

4,1.2. az alábbi műtéti eljárásokról szükséges a részletes útmutatókat kidolgozni

·        Antispasticus műtétek

·        Kontraktúra oldó műtétek

·        Funkciójavító és rekonstrukciós műtétek, beleértve a plasztikai műtéteket is.

·        Szövődményt hárító / kezelő műtétek

·        Csonkoló műtétek

4.1.3. Egyéb speciális orvosi kezelések

·        Nyelési / táplálási /evési terápiák

·        Egyéb orvosi beavatkozások

4.2. Nem-orvosi (paramedikális) terápiás tevékenységek

                        4.2.1. Gyógytorna

                        4.2.2. Fiziokoterápia

                        4.2.3. Ergoterápia

                        4.2.4. Klinikai- és vagy neuropszichológiai kezelés

                        4.2.5. Beszédterápia, kommunikációs tréning

                        4.2.6. Klinikai sportterápia

                        4.2.7. Kreatív terápiák

4.3. Gyógyászati segédeszköz ellátás

4.4. Speciális pedagógiai megsegítés

                        4.4.1. Fejlesztő pedagógiai segítés

                        4.4.2. Óvodai / iskolai pedagógiai tevékenység

4.5. Szociális intézkedések kezdeményezése

4.6. Pályaválasztási orientáció

 

V. A kezelési protokoll pontos leírása

5.1. A kezelés alkalmazásának javallott időtartama / időzítése

5.2. A kezelés alkalmazásának javallott dózisa / mennyisége / módja

5.3. A kezelés ismétlésének szükségessége (hányszor, milyen idő intervallumban, milyen szempontok alapján, stb.

5.4. A rehabilitációs folyamat kiemelt céljainak ismertetése

                        5.4.1. Önellátás elérése

                        5.4.2. Erőnlét javítása

                        5.4.3. Mobilitás elérése / javítása

                        5.4.4. Állapot elfogadása, életvitel kialakítása

VI. Egyéb szempontok

6.1. A prevenció sajátosságai a rehabilitáció területén

6.2. Társszakmákkal történő együttműködés

6.3. A családdal való együttműködés szabályai

 

VII. Érvényesség

Az irányelv / protokoll érvényes:

VIII. Irodalomjegyzék

 Az útmutató terápiás fejezetének készítéséhez az alábbi szempontok megfontolását javasoljuk:

- ajánlások az együtt alkalmazásra ill. annak bizonyítékai, ha az együttes alkalmazásnak nincs értelme

- a kezelés más eljárásokhoz viszonyított sorrendje, amennyiben más kezelésekkel alternálva vagy időben egymásra épülve javasolt az alkalmazása

 

 

 

 

 


 

9. sz. Melléklet

 

A gyermek rehabilitáció és fejlődéspediátria alapjai – továbbképző tanfolyam szakorvos jelöltek részére

2006, április 3-7, OORI Új épület III. e. előadó, Budapest

 

 

Április 3.  9.30 -16.30

 

 

9.30-10.15      Regisztráció

 

10.15-10.30    Megnyitó

 

10.30              Rehabilitációs alapismeretek: - Kullmann Lajos

11.15              FNO szerepe a rehabilitációban -Kullmann Lajos

                      

12.00-13.00    Ebéd szünet

 

13.00              A gyermek rehabilitáció sajátosságai: A fejlődés, mint rehabilitációt befolyásoló tényező, alapvető vizsgáló eljárások -Vekerdy Zsuzsa

13.45           Neuromuscularis betegségek sajátosságai a rehabilitáció szempontjait figyelembe véve  -      

                    Herczegfalvi Ágnes

 

14.30.14.45    Szünet

 

14.45              Cerebralis paresis –  a spasticitas korszerű kezelése: gyógyszeres terápia – Vekerdy Zsuzsa

15.30              A spasticus gyermek ortetizálása és orthopéd sebészi ellátása - Mező Róbert

 

 

Április 4. 9.00-16.30

 

09.00              Neurotraumatológiai rehabilitáció gyermekkorban: koponya és gerincvelő sérülés  Vekerdy   

Zsuzsanna

09.45              Neuropszichológiai sérülések és szerepük a posttraumás kognitív remediációban – 

Gerván Patricia

 

10.30-11.00 szünet

 

11.00               Evési és gyarapodási zavarok - Nagy Anikó

       11.45               Technológiától függő gyermek ellátási modellje – Liszkay Gábor

 

       12.30-13.30  Ebédszünet

 

13.30              Segédeszközök a gyermekellátásban, a pozícionálás alapjai -Vekerdy

Zsuzsanna

14.15                      Segédeszközök a rehabilitáció szolgálatában: mobilitás – Mezei Zolán

       15.00               Gyakorlati bemutató: kiscsoportos forgórendszerben a gyermek rehabilitációs osztályon

megtekinthető: ergoterápiás foglalkozás, gyógytorna és segédeszközök

Fűz Angelika – Kovács Andrea – Bösenbacher Timea - Szentesi Andrea – Póth Renáta

 

 

Április 5. 8.00-16.30

 

8.00                Könyvtárlátogatás – kötetlen beszélgetéssel és kávézással egybekötve – online keresés, folyóiratok bemutatása – Almásy Éva

9.00                 Gyermekkori osteoporosis és endokrin betegségek - Hosszú Éva

       9.45                 Onkológiai rehabilitáció alapelvei – Kovács Gábor

 

      10. 30- 11.00 Szünet

 

      11.00           Meningomyelocele: paraplegia, neurogen hólyag és a nyitott gerinc egyéb következményei

                   Berényi Marianne

      11.45           Légúti betegek rehabilitációja – Márton Hajnalka

 

     12.30-13.15 Ebédszünet

 

13.15                 Gyakorlat a központi ergoterápián – Mogánné Tölgyesi Szilvia

                 és gyógyászati segédeszköz bemutatók – Dani Gyöngyi és Deák Ferenc

14.15                 Mozgásszervi betegségek gyermekkorban: gerinc és mellkasi deformitások konzervatív

kezelése –Orosz Mária

     15.00              Gerincdeformitások és izületi betegségek műtéti ellátása gyermekkorban – Orosz Mária

 

 

Április 6.  8.00-16.30

 

   08.00                   Az autizmus jellemzői – Balázs Anna

   09.00                   Kommunikációs nehézségek és segített kommunikáció -Kálmán Zsófia

   09.45                   Fogyatékosok és az emberi jogok - Kálmán Zsófia

 

10.30-11.00     Szünet

 

  11.00                    Szellemi és motoros leépüléssel járó neurológiai kórállapotok -Hollódi Katalin

  11.45.                   Az epilepsziás gyermek rehabilitációja -Hollódi Katalin

 

12.30-13.30            ebédszünet

 

    13.30                  Izületi betegségek kezelése és rehabilitációja – Orbán Ilona

    14.15                  Veleszületett végtagi deformitások és végtaghiányok - Mező Róbert

    15.00                  Protetikai ellátás alapjai gyermekkorban – Farkas Péter

 

 

Április 7. 8.00-16.00

 

08.00                  Beszédzavarok a gyermekkori agykárosodottak esetében -Herczeg Dóra

    08.45                  Figyelem és viselkedés zavarai, tanulási nehézségek -Zsoldos Márta

    09.30                  Akadályozott értelmi fejlődésű gyermekek problémái- Lányiné Engelmayer Ágnes

 

10.15-10.45     Szünet

 

10.45                  Látászavarok miatt fejlesztésre és rehabilitációra szoruló gyermekek lehetőségei – Gadó Márta

11.30               Halláskárosodott gyermekek fejlesztése és rehabilitációja –Csányi Yvonne

 

12.15-13.00    Tesztírás

13.00                  A tanfolyam zárása

 

 

A tanfolyam szervezéséért felelős: dr Vekerdy Zsuzsanna ov. Főorvos, OORI

 

 

 

 

 

 

 

 


 

10.sz. Melléklet

 

Gyermekkorúak orvosi rehabilitációja

Minimum feltételek

 

 

 

Tevékenységek végzéséhez szükséges személyi és tárgyi feltételek

 

Gyermekgyógyászati rehabilitáció

Ellátási szint

I

II

III

 

Regionális

 

Nagyrégiós /országos

Mozgásszervi betegség utáni állapot funkciózavarral

 

 

 

Személyi feltételek                         

 

 

 

Rehabilitációs szakorvos (mozgásszervi rehabilitáció gyermekgyógyászati alapképesítéssel vagy orvosi rehabilitáció gyermekgyógyászat területén)

X

X

X

Csecsemő és gyermekgyógyász

X

X

X

Gyógytornász

X

X

X

Orthopéd műszerész

El

El

El

Ergoterapeuta /ergoterápiás aszisztens

El

El

X

Fizioterápiás aszisztens

X

X

X

Hidroterápiás aszisztens / masszőr

 

X

X

Szakápoló

X

X

X

Szociális munkás

X

X

X

Pszichológus

X

X

X

Logopédus

El

El

X

Tárgyi feltételek

 

 

 

Akadálymentes építészeti környezet

X

X

X

Traumás ágy

 

X

X

Osztályos tornaterem

X

X

X

Központi sportterápiás egység

 

X

X

Orthopéd műhely

El

El

El

Medence (pillangókád vagy nagyobb)

 

X

X

Járókorlát, gyakorló lépcső

X

X

X

Fizioterápiás eszközök (izomstimulátor, elektroterápia)

X

X

X

Tornaszerek, játékok

X

X

X

Műtőegység (steril)

 

X

X

Központi ergoterápia

 

X

X

Ergometria

 

X

X

Diagnosztikus háttér

 

 

 

Laboratórium

X

X

X

Képalkotó diagnosztika

X

X

X

Szakmai háttér

 

 

 

Konzíliárusok

 

 

 

Orthopéd szakorvos

El

El

El

Gyermeksebész szakorvos

 

El

El

Gyermekkardiológus

El

El

El

Gyermekpulmonológus

El

El

El

Diabetológus

El

El

El

Immonológus

El

El

El

 

Tevékenységek végzéséhez szükséges személyi és tárgyi feltételek

 

Gyermekgyógyászati rehabilitáció

Ellátási szint

 

II

III

Megyei

Regionális

 

Nagyrégiós /országos

Onkológiai betegségek miatt szükséges rehabilitáció

 

 

 

Személyi feltételek                         

 

 

 

Rehabilitációs szakorvos (mozgásszervi gyermekgyógyászati alap képesítéssel vagy orvosi rehabilitáció gyermekgyógyászat területén)

X

X

X

Csecsemő és gyermekgyógyász

X

X

X

Gyógytornász

X

X

X

Kreatív terápeuta (zene- képzőművészet)

 

X

X

Ergoterapeuta /ergoterápiás aszisztens

El

El

X

Pszichológiai aszisztens

 

X

X

Gyógypedagógiai aszisztens

 

X

X

Szakápoló

X

X

X

Szociális munkás

X

X

X

Pedagógus

X

X

X

Pszichológus

X

X

X

Tárgyi feltételek

 

 

 

Akadálymentes építészeti környezet

X

X

X

Osztályos tornaterem

X

X

X

Játszószoba

X

X

X

Oktatóhelyiség

X

X

X

Központi ergoterápia

 

X

X

Ergometria

 

 

X

Diagnosztikus háttér

 

 

 

Laboratórium

X

X

X

Képalkotó diagnosztika

X

X

X

Szakmai háttér

 

 

 

Konzíliárusok

 

 

 

Gyermekpszichiáter szakorvos

 

El

El

Endokrinológus

 

El

El

Gyermekkardiológus

El

El

El

Gyermekpulmonológus

El

El

El

Diabetológus

El

El

El

Logopédus

El

El

El

 


 

 

 

Tevékenységek végzéséhez szükséges személyi és tárgyi feltételek

 

Gyermekgyógyászati rehabilitáció

Ellátási szint

I

II

III

 

Regionális

 

Nagyrégiós /országos

Trauma és multitrauma valamint égésbetegség miatt szükséges rehabilitáció

 

 

 

Személyi feltételek                         

 

 

 

Rehabilitációs szakorvos (mozgásszervi gyermekgyógyászati alap képesítéssel vagy orvosi rehabilitáció gyermekgyógyászat területén)

X

X

X

Csecsemő és gyermekgyógyász

X

X

X

Gyógytornász

X

X

X

Konduktor / szomatopedagógus

X

X

X

Orthopéd műszerész

El

El

X

Ergoterapeuta /ergoterápiás aszisztens

El

El

X

Fizioterápiás aszisztens

X

X

X

Hidroterápiás aszisztens

 

X

X

Szakápoló

X

X

X

Szociális munkás

X

X

X

Pszichológus

X

X

X

Logopédus

El

El

X

Tárgyi feltételek

 

 

 

Akadálymentes építészeti környezet

X

X

X

Traumatológiai ágy

X

X

X

Antidecubitor matrac ágyak 30%-án

 

X

X

Multifunkciós helyiség

X

X

X

Osztályos tornaterem

X

X

X

Kerekesszék használat gyakorlására alkalmas tér

X

X

X

Központi sportterápiás egység

 

X

X

Orthopéd műhely

El

El

El

Medence (pillangókád vagy nagyobb)

 

X

X

Járókorlát, gyakorló lépcső, járást gyakorló eszközök

X

X

X

Műtőegység (steril)

 

X

X

Központi ergoterápia eszköztárral

 

X

X

Ergometria

 

El

X

Diagnosztikus háttér

 

 

 

Laboratórium

X

X

X

Röntgen

X

X

X

CT, MRI

El

El

El

Bronchoscopia

 

El

El

Bacteriológiai laboratórium

 

El

El

Szakmai háttér

 

 

 

Konzíliárusok

 

 

 

Gyermekneurológus szakorvos

El

El

X

Gyermeksebész szakorvos

 

El

El

Gyermekkardiológus

El

El

El

Gyermekpulmonológus

El

El

El

Gégész szakorvos

El

El

El

Idegsebész szakorvos

 

El

El

Orthopéd szakorovs

El

El

El

Diabetológus

El

El

El

Bőrgyógyász

El

El

El

 

 

 

 

 

Gyermekgyógyászati rehabilitáció

III

Nagyrégiós /országos

Organikus neurológiai kórképek, rehabilitációja

 

Személyi feltételek                         

 

Rehabilitációs szakorvos (mozgásszervi rehabilitációgyermekgyógyászati alap képesítéssel vagy orvosi rehabilitáció gyermekgyógyászat területén)

X

Gyermekneurológus

X

Szakápolási aszisztens

X

Gyógytornász

X

Konduktor

X

Orthopéd műszerész

X

Ergoterapeuta /ergoterápiás aszisztens

X

Gyógypedagógus

X

Logopédus

X

Szakápoló

X

Szociális munkás

X

Neuropszichológus

X

Tárgyi feltételek

 

Akadálymentes építészeti környezet

X

Traumatológiai ágy

X

Antidecubitor matrac ágyak 30%-án

X

Kötözőkocsi, műszerdoboz, csipeszek, ollók, kötszerek

X

Intermittáló katéterezés eszközei

X

Elektrostimulátorok

X

Multifunkciós helyiség

X

Osztályos tornaterem

X

Kerekesszék használat gyakorlására alkalmas tér

X

Központi sportterápiás egység

X

Orthopéd műhely

X

Medence (pillangókád vagy nagyobb)

X

Járókorlát, gyakorló lépcső, járást gyakorló eszközök

X

Műtőegység (steril)

El

Szeptikus műtő

El

Központi ergoterápia eszköztárral

X

Ergometria

X

Diagnosztikus háttér

 

Laboratórium

X

Röntgen

X

CT, MRI

X

Bronchoscopia

X

Urodinámiás laboratórium

X

UH

X

Bacteriológiai laboratórium

X

Szakmai háttér

 

Konzíliárusok

 

Gyermekneurológus szakorvos

X

Gyermeksebész szakorvos

El

Gyermekkardiológus

El

Gyermekpulmonológus

El

Gégész szakorvos

El

Idegsebész szakorvos

El

Orthopéd szakorovs

El

Mellkassebész/ bronchológus

El

Plasztikai sebész

El

Intenzív osztály

El

Diabetológus

El

 

 

 

 

Gyermekgyógyászati rehabilitáció

III

Nagyrégiós /országos

Baleset következtében súlyos agykárosodást szenvedett gyermekek rehabilitációja

 

Személyi feltételek                         

 

Rehabilitációs szakorvos (mozgásszervi gyermekgyógyászati alap képesítéssel vagy orvosi rehabilitáció gyermekgyógyászat területén)

X

Gyermekneurológus

X

Neuropszichológus

X

Szakápolási aszisztens

X

Gyógytornász

X

Konduktor

X

Orthopéd műszerész

El

Ergoterapeuta

X

Ergoterápiás aszisztens

X

Gyógypedagógus / szomatopedagógus

X

Logopédus

X

Diplomás ápoló

X

Szakápoló

X

Szociális munkás

X

Dietetikus

X

Betegszállító

X

Tárgyi feltételek

 

Akadálymentes építészeti környezet

X

Kórtermek fürdőszobával, WC-vel (kerekesszék használatra alkalmas)

X

Antidecubitor ágy

X

Traumatológiai ágyak

X

Antidecubitor matrac ágyak 30%-án

X

Gipszelő, kötöző (Kötözőkocsi, műszerdoboz, csipeszek, ollók, kötszerek)

X

Állításra alkalmas gép

X

Mozgatásra/ végtagok tornáztatására alkalmas gép

X

Intermittáló katéterezés eszközei

X

Váladékszívás (központi vagy elektromos) eszközei

 

Elektrostimulátorok

X

Szondatáplálás, PEG-en táplálás eszközei

 

Multifunkciós helyiség

X

Osztályos tornaterem

X

Kerekesszék használat gyakorlására alkalmas tér

X

Központi sportterápiás egység

X

Orthopéd műhely

El

Medence (pillangókád vagy nagyobb)

X

Járókorlát, gyakorló lépcső, járást gyakorló eszközök

X

Műtőegység (steril)

El

Szeptikus műtő

El

Központi ergoterápia eszköztárral

X

Ergometria

X

Diagnosztikus háttér

 

Laboratórium

X

Röntgen

X

CT, MRI

El

Bronchoscopia

El

Urodinámiás laboratórium

El

UH

X

Bacteriológiai laboratórium

El

Szakmai háttér

 

Konzíliárusok

 

Gyermekneurológus szakorvos

El

Gyermeksebész szakorvos

El

Gyermekkardiológus

El

Gyermekpulmonológus

El

Gégész szakorvos, esetenként foniáter

El

Idegsebész szakorvos

El

Orthopéd szakorovs

El

Mellkassebész/ bronchológus

El

Plasztikai sebész

El

Intenzív osztály

El

Szemész szakorvos / neuroophthalmológus

El

Szájsebész szakorvos

El

Gyermek urológus

El

 

 

 


 

 

 

Gyermekgyógyászati rehabilitáció

II.

III

Regionális

Nagyrégiós /országos

Pulmonológiai és légzési rehabilitáció

 

 

Személyi feltételek                         

 

 

Rehabilitációs szakorvos (mozgásszervi gyermekgyógyászati alap képesítéssel vagy orvosi rehabilitáció gyermekgyógyászat területén, vagy pulmonológiai rehabilitáció gyermekpulmonológiai alapképesítéssel vagy pulmonológiai alapképesítéssel)

X

X

Csecsemő és gyermekgyógyász

X

X

Gyógytornász

X

X

Kreatív terápeuta (zene- képzőművészet)

X

X

Ergoterapeuta /ergoterápiás aszisztens

X

X

Pszichológiai aszisztens

X

X

Gyógypedagógiai aszisztens

 

X

Szakápoló

X

X

Szociális munkás

X

X

Pedagógus

X

X

Pszichológus

X

X

Tárgyi feltételek

 

 

Akadálymentes építészeti környezet

 

 

Osztályos tornaterem

X

X

Játszószoba

X

X

Oktatóhelyiség

X

X

Központi ergoterápia

 

X

Sókamra / aerosol terápiás eszköz

 

X

Ergometria

 

X

Diagnosztikus háttér

 

 

Laboratórium

X

X

Röntgen

X

X

Légzésfunkciós vizsgálat

X

X

Szakmai háttér

 

 

Konzíliárusok

 

 

Gyermekpszichiáter szakorvos

 

El

Endokrinológus

 

El

Gyermekkardiológus

El

El

Diabetológus

El

El

Pulmonológus

X

X

 

 

 

 

 

 

 

 

 


 

11. sz. Melléklet

 

KÖZÖS KINCSÜNK A GYERMEK VIII. FEJEZET

A gyermek rehabilitáció országos hálózatának kialakítása

c. fejezet összefoglaló jelentéséhez szempontok

 

 

 

 

Alapvetések

 

A Rehabilitációs és a Csecsemő és Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégiumoknak által jóváhagyott változat

 

1./ A gyermek rehabilitáció országos ellátó hálózata jelenleg csak szórványosan van kiépítve, ennek országos hálózattá fejlesztése elemi szükséglet. A fenti fejlesztés vélhetően egy időben zajlik azzal, hogy az aktív ellátásban rentábilisan és szakmailag biztonságosan nem üzemeltethető kisebb gyermekosztályok leépítésre kerülnek Fontos leszögezni, hogy NEM TARTANÁNK SZERENCSÉSNEK, HA A BEZÁRT KIS OSZTÁLYOK HELYÉN REHABILIÁCIÓS OSZTÁLYOK LÉTESÜLNÉNEK! Viszont az így felszabaduló aktív ágyakra ORSZÁGOS viszonylatban (nem feltétlenül az adott megyében felhasználással) szükség van a rehabilitációs ágyak fejlesztésére a kijelölt központokban és a szülők számára kialakítandó ágyszám céljára.

 

Magyarázat: Kivételes esettől eltekintve általában a gyermek rehabilitációs ellátásban nincs nagyszámú fekvőbeteg ellátásra igény. Mintegy 225-310 ágyra van országosan szükség, 6-8 centrumban a gyermek rehabilitációs fekvőbeteg ellátásban. Ez 1,2-1,5 ágy / 10 ezer 18 éven aluli lakos aránynak felel meg (teljes lakosságra vetítve 0,23-0,31 / 10 ezer lakos) Miután a lakosságnak közel 20 %-a 18 éven aluli, a teljes magyarországi rehabilitációs ágyszám szükséglet pedig 6,5 ágy/10 ezer lakos, amit jelenleg mintegy 1000 ággyal lépünk túl. A jelenlegi 7350 rehabilitációs ágyból az adott korosztályra matematikai alapon az összes ágyak 20%-a, azaz 1400 ágy esne, azonban nincs ennyi ágyra szükség.

 

A tényleges ágyszükséglettel kapcsolatban két speciális szempontot kell figyelembe venni:

(1) a felnőtt ellátáshoz képest több speciális ellátásra alkalmas ágyból kell álljon (több „nagyszorzójú” ágyra van arányában szükség). Miután ezen cetrumokat kizárólag intenzív osztályos háttérrel rendelkező egyetemi klinikákhoz vagy megyei kórházakhoz kapcsoltan javasoljuk kialakítani, ezeken a helyeken az aktív ágyak leépítése gyakorta nem lehetséges. Ezért a hiányzó rehabilitációs ágyak forrását az országban bárhol bezárásra kerülő gyermekosztályokon felszabaduló ágykapacitásából javasoljuk e területre átcsoportosítani.

(2) a gyermekek mellett a szülők elhelyezésére is szüksége van, éspedig átlagban az ágyak 60-70%-a mértékéig. Számításaink szerint összesen mintegy 200 ilyen ágy szükséges országosan. Utóbbi finanszírozására a jelenlegi 2,1 intenzív rehabilitációs szorzó 50%-át javasoljuk. Ezen ágyak forrásául is a megszüntetésre kerülő gyermekosztályok ágyait javasoljuk felhasználni, különös tekintettel a tényre, hogy ezen ágyakon várható bevétel kisebb a krónikus alapszorzónál, tehát minden kórház ellenérdekelt lesz más ágyak kapacitásának átcsoportosításában.

Gyermekek és szülők összesített ágyszám szükséglete: 430-500 közötti

2./ Jelenleg a gyermek rehabilitációs osztályok szakmakód besorolása a felnőtt ellátás analógiájára történik és NINCS KÜLÖN nevesítve a gyermek rehabilitáció.

 

Javaslatunk: önálló gyermek rehabilitációs szakmakód csoportok kijelölése:

 

2205- gyermekkorúak rehabilitációja, mozgásszeri betegség utáni állapot funkciózavarralrendelet: 0522

2206 gyermekkorúak rehabilitációja, veleszületett rendellenességek, organikus neurológiai, égésbetegség és/vagy multitrauma utáni állapot funkciózavarral – jav: 0523

2207 gyermekkorúak rehabilitációja, trauma utáni állapot funkciózavarral - rendelet: 0522

2208 gyermekkorúak rehabilitációja, pulmonológiai betegség utáni állapot funkciózavarral - rendelet: 0522

2209 gyermekkorú koponya-agy és gerincagy sérültek komplex rehabilitációja - jav: 0523

2210 gyermekkorúak rehabilitációja, onkológiai betegségek utáni állapot funkciózavarral - rendelet: 0522

2211 szülő ellátása a gyermek rehabilitációjához kötve - jav: 0524

 

 

3./ A gyermekek rehabilitációs ellátásához önálló minimum feltételek szükségesek. Ezek kidolgozása a fenti kategóriákban megtörtént. A két releváns kollégium ajánlásával és jóváhagyásával ezen szakmai minimum feltételek rendeleti megjelenítését javasoljuk. (a minimum feltételek csatolva találhatók)

 

 

4./ Sem a felnőtt sem a gyermek rehabilitációhoz NEM tartjuk besorolhatónak a vegetatív állapotúak és a tartós lélegeztetést igénylők ellátását. Ezeket az ellátásokat különleges krónikus ápolásnak tartjuk, amelyek finanszírozását a korábban az EüMin pályázatában megjelent feltételek szerint tartjuk helyesnek, ágykapacitás lekötést azonban NEM a rehabilitáción belül javasoljuk.

 

Javasolt ágyszám szükséglet gyermekek esetében: 25-30 ágy a tartósan lélegeztetett és 35-40 ágy a vegetatív állapotú 18 éven aluliak ellátására. Összesen 4-4 ellátó hely létesítését javasoltjuk az országban földrajzilag egyenletes eloszlásban.

Ez az ágyszám-igény kb. a felére csökkenthető akkor, ha a külföldön már jól bevált otthoni lélegeztetés gyakorlatát hazánkban is kellően alkalmaznánk.

 

5./ A gyermekek orvosi rehabilitációja nem végezhető érdemi pedagógiai tevékenység nélkül. Ezért 5 éves kor alattiak számára fejlesztő pedagógus ill. óvodapedagógus, a nagyobbak számára pedagógus jelenléte biztosítandó, ha a rehabilitáció teljes tartama alatt. E célra a gyermek centrumokhoz kötve külön pedagógiai hálózat létesítését javasoljuk az Oktatási Minisztérium hatáskörében és finanszírozásában.


 

12. sz. Melléklet

 

Az orvosi rehabilitáció összes területére érvényes minőségi kritériumok az érvényben lévő 132/2006 (VI:15) Kr. Adta finanszírozási lehetőségekhez viszonyítva

 

Feltételek

Ágyak finanszírozási szorzója

 

A¬

B¬

Megj.

A. Személyi

 

 

I. mennyiségi

 

 

Egy orvosra jutó beteglétszám (osztályvezetővel együtt)

20 ágyig két orvos, azon felül minden megkezdett 15 ágyra 1 orvos

Kerekítés-nél a kisebb beteglétszámot kell alapul venni.

Egy terapeutára eső beteglétszám

5

4

Ebből diplomások aránya (%)

Egy diplomás helyett két szakdolgozó is alkalmazható (pl. fizioterápiás v. ergoterápiás aszisztens, masszőr, segédgyógytornász, stb.), de legfeljebb a diplomások egy ötöde esetében

75

80

Egy nővérre jutó betegszám

20 ágyra 12 nővér, ezen felül 5 ágyanként 1 nővér

20 ágyra 14 nővér, ezen felül 5 ágyanként 1 nővér

II. minőségi

 

 

Szakorvosi gyakorlat a releváns rehabilitáció területén

5 év

10 év

 

Rehabilitációs szakképzettség

A szakorvosok közül rehabilitációs szakképesítése még legalább egy főnek

 

Terapeuták összetétele: (FTE*-ben pontosan megadva)

A/ kötelező: gyógytornász, pszichológus, szociális munkatárs, eroterápiás aszisztens vagy rehabilitációs foglalkoztató terpeuta

B/ szakmai követelmény szerint választandó: dietetikus, logopédus, konduktor, fizioterápiás aszisztens, gyógyfoglalkoztató (gyermek esetében: gyógypedagógus), szomatopedagógus, pedagógus, gyógytestnevelő, sportterapeuta, masszőr, zeneterapeuta, klinikai szakpszichológus/ gyermek szakpszichológus, neuropszichológus /gyermek neuropszichológus

A csoportból mindegyik

+B-ből legalább kétféle szakember (utóbbiak összetételét a szakma-specifikus rehabilitációs  feltételek leírása tartalmazza)

A csoportból mindegyik

+B-ből legalább négyféle szakember (utóbbiak összetételét a szakma-specifikus rehabilitációs feltételek leírása tartalmazza)

 

 

Ápolószemélyzet szakképzettsége

Ápolószemélyzetből legalább egy diplomás ápoló. Műszakvezető ápoló nem lehet szakképzetlen

 

B. Tárgyi feltételek

 

 

I. Épület

 

 

Speciális kiszolgáló helyiségek

 

 

A/ kötelező:  Tornaterem: mérete és száma az ellátott ágyak számától függ, annyi m2 terület szükséges, ahány ágy van az osztállyon. Osztályonként 1 kezelő, 1 csoportos foglalkoztató (ergoterápiás), 1 közös tér (ebédlő és társalgó), fizikoterápiás kezelőegység (lehet a teljes rehab ellátásnak egy közös, benne elektro- és hydroterápia), GYSE mintavételi lehetőség, 30-40 ágyanként 1 egyéni terápiás foglalkoztató.

B/ szakmai követelmények szerint választható: beteg-oktató, további egyéni terápiás helyiség, játszószoba, fittness-szoba, GYSE gyakorló terem, akadálymentes lakás, sportolásra alkalmas tornaterem  uszoda, fizio- ill.  balneoterápiás egység, klímaterápa, ortopédtechnikai műhely

Kötelezőkön felül legalább

háromféle helyiség

(utóbbiak összetételét ld. a szakma-specifikus rehabilitációs feltételek leírása tartalmazza)

Kötelezőkön felül legalább

négyféle helyiség

(utóbbiak összetételét ld. a szakma-specifikus rehabilitációs feltételek leírása tartalmazza)

 

 

Hotel szolgáltatás

 

 

Minimális ágyszám (funkcionális és strukturális egységben)

20-80 ágy (gyermekek esetében szülői ággyal együtt)

 

K: kötelező: az aktuálisan érvényes építészeti minimum feltételek érvényesek.

Opcionális lehetőség: magasabb hotelszolgáltatás: minden szobához vagy két ikerszobához (a megadott maximális ágyszámhoz) egy fürdőszoba-WC és öltöző szekrényes egység. Utóbbi esetben, ha külön jogszabály lehetővé teszi a szolgáltatásokért térítés kérhető.

4-6 ágyas

6 m2/ új épületben 8 m2

2-4 ágyas

6 m2/ új épületben 8 m2

 

II. Berendezés

 

 

Speciális helyiségek

 

 

K/ kötelező: a kezelő, a mintázó, a tornaterem és egyéb helyiségek a szakmaspecifikus alapfelszereléssel legyenek ellátva (rendeletben előírt minimum feltételek)

V/ választandó: szakmai követelmény szerint választandó berendezések ld. egyes szakterületek minimum feltételei

 

K+V

 

 

Szobák

 

 

K/ Kötelező: ágy, éjjeli szekrény, félszekrény (ruhás) személyenként, akadálymentes WC és mosdási lehetőség

V/ Válaszható a szakma szerinti szükséglet: speciális ágyak speciális felszereléssel, speciális kapaszkodók (egyes szakmák minimum feltételeinél leírva)

 

K+V

 

III. Társszakmák nappal (N) és 24 órás rendelkezésre állással (24)

 

 

K/ kötelező:  belgyógyász v. gyermekgyógyász, orthopéd v. sebész, neurológus, klasszikus radiológia, labor (N), rehabilitációs szakorvos teljes munkaidőben (24), ügyeletes helyben van (nem behívható), sürgősségi ellátás elérhető (élesztési szett és alap monitorozás helyben) 24

V/ Választandó: szakmai követelmény szerint ill. ellátási szinthez igazodva állandó konzíliáriusok (minimum feltételek) és a külön jelölt szakemberek – mindkét csoport elérhető szinten (szerződésben rögzített feltételek között rendszeres konzílium  és behívhatóság)

Kötelezőn túl legalább három szakma nappal állandó konzíliáriusként

Kötelezőn túl legalább öt szakma nappal állandó konzíliáriusként

1 ágyas intenzív terápiás örző helyben) 24. 5 percen belül mentővel elérhető intenzív osztály és idegsebészet

 

C. Egyéb feltételek

 

 

Osztály egyetemi minősítésű akkreditációval rendelkezik, amely a Rehabilitációs Szakmai Kollégium állásfoglalásával nincs ellentmondásban

Legalább részleges

Teljes

 

Osztály belső minőségügyi rendszert működtet

Igen

 

Átlagos ápolási nap

18 felett

24 felett

 

2 év átlagában a halálozás

2,5% alatt

4% alatt

 

Rehabilitációs szakmai kollégium az osztály szakmai feltételeit és vezetőjét elfogadta, alkalmasnak ítélte és erről határozat van

 

Igen

 

Megyei szakfelügyelő az osztály szakmai feltételeit megvizsgálta, alkalmasnak találta és ezt az ANTSZ felé írásban jelezte

 

Igen

 

           

 

 

A¬ 1,5 szorzó

B¬ 3,3 szorzó

 

 

 

 

 

 

 

 

 


 

 

 

 

Egyes betegségcsoportok és a finanszírozási kategóriák összefüggése

Betegségcsoportok / ellátási kategória

A

vegyes

B

Agyi vascularis betegek rehabilitációja

 

 

 

Perifériás érbetegek rehabilitációja

 

 

 

Kardiológiai betegek rehabilitációja

 

?

 

Transzplantáltak rehabilitációja

 

 

 

Onkológiai rehabilitáció

 

 

 

Koponya-agysérültek rehabilitációja

 

 

?

Gerincagy sérültek rehabilitációja

 

 

?

Amputáltak rehabilitációja

 

?

 

Traumás eredetű kórképek utáni rehabilitáció

 

 

 

Multitraumás beteg rehabilitációja

 

 

 

Égésbetegség rehabilitációja

 

 

 

Reumás mozgásszervi betegek rehabilitációja

 

 

 

Szeptikus csontsebészeti beavatkozást követő rehabilitáció

 

 

 

Organikus neurológiai betegek rehabilitációja

 

 

 

Geriátriai rehabilitáció 3-nál több konkomittáns funkciózavar esetén

 

 

 

Pulmonológiai betegek rehabilitációja

 

 

 

Gyermekkorúak rehabilitációja,  mozgásszervi

 

 

 

Gyermekkorúak: veleszületett rendellenességek, organikus neurológiai állapotok, égésbetegség, m rehabilitációja multitrauma rehabilitációja

 

 

 

Gyermekkorúak koponya-agy / gerincagy sérülés rehabilitációja

 

 

?

Gyermekkorúak trauma utáni állapotban történő rehabilitációja

 

 

 

Gyermekkorúak pulmonológiai betegek rehabilitációja

 

 

 

Gyermekkorúak transzplantáció utáni rehabilitációja

 

 

 

Gyermekkorúak onkológiai rehabilitációja

 

?

 

Felnőtt pszichiátriai rehabilitációs ellátás

 

 

 

Felnőtt szenvedélybetegek rehabilitációs ellátása

 

 

 

Gyermek és ifjúságpszichiátriai rehabilitációs ellátás

 

 

 

Gyermek és ifjúsági szenvedélybetegek rehabilitációs ellátása

 

 

 

Jelmagyarázat:

 

A típusú ellátás: 1,5 ágyszorzó

 

Vegyes típusú ellátás: A és B vegyesen vagy köztes emelt finanszírozással

 

B típusú ellátás: 3,3 ágyszorzó

? ezekben a kórképekben kivételes esetekben a adott kategória finanszírozását 100%-kal meghaladó költségek esetén egyedi finanszírozás kérhető tételes elszámolással.

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

FÜGGELÉK


 

i.

2. sz.

Módszertani levél

 

 

 

 

 

A pszichomotoros fejlődés zavarainak

felismerése és ellátása

az alapellátás gyakorlatában

 

Dr. Büki György – Dr. Gallai Mária – Dr. Paksy László

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 


 

Készült

az Országos Gyermekegészségügyi Intézet (OGYEI 2003)

gondozásában,

a Csecsemő és Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium

támogatásával,

a Magyar Védőnők Egyesülete (MAVE 1991)

kiadásában.

 

 

  

 

 

 

 


 

Budapest

 

  2004


 

Bevezetés   

 

Minden gyermek alapvető joga, hogy megfelelő körülmények biztosításával elősegítsük optimális fejlődését. Szülők, gondozók, nevelők és az egészségügy közös hivatása és felelőssége ennek biztosítása. A házi-(gyermek)orvos és a védőnő abban a kiváltságos helyzetben van, hogy végigkísérheti a gyermeket a fejlődés útján, figyelmével, értő tanácsaival elősegítheti ennek a folyamatnak az optimális alakulását.

 

Megfelelő körülmények között a gyermekek a rájuk jellemző egyéni ütemben fejlődnek, egyesek a szokásosnál lassabban, mások az átlagosnál gyorsabban. A gyermekek kb. 5%-ának fejlődése azonban jelentősen megkésve alakul, vagy kóros irányú. Ezeknek a gyermekeknek és az őket nevelő családoknak külön segítségre van szükségük, hogy a gyermek fejlődése a benne rejlő képességeknek megfelelően alakulhasson.

 

Módszertani levelünk célja, hogy az orvos és a védőnő:

·         mielőbb észlelje a fejlődési elakadásokat

·         segítsen, hogy minél korábban, megfelelő ellátásban részesülhessenek a rászorulók

·         támaszt nyújtson a sérült gyermekek gondozásában

 

A gyermek fejlődését a veleszületett képességek, valamint a környezet együttes hatása alakítja. Az élet folyamán dinamikus együtthatás érvényesül a gének és a környezet között. A gyermek élményei, tapasztalatai messzemenően befolyásolják, hogy az adott biológiai kereten belül a genetikus program milyen mértékben valósul meg.

Az orvos és a védőnő számára a fejlődést befolyásoló tényezők ismerete elengedhetetlen, s mivel a gyermekgyógyászati tankönyvek ezeket alaposan ismertetik, jelen fejezetben csak kivonatosan, felsorolásszerűen teszünk említést róluk. Részletesebben csak azokra térünk ki, amelyek fejlődést befolyásoló hatása kevésbé nyilvánvaló. Amennyiben fejlődést veszélyeztető tényezők szerepelnek az anamnézisben, fokozott figyelemmel kell követni a gyermek fejlődését. Bizonyos esetekben lehetőségünk van elsődleges ill. másodlagos prevenció alkalmazására is.


 

1.         Biológiai tényezők

 

            Prenatális tényezők

 

            Genetikai hatások

 

·         kromoszóma rendellenességek

·         génhibák

·         a családban előfordult értelmi, érzékszervi, mozgásszervi fogyatékosság, ismert veleszületett betegség, fejlődési hiba, vagy anyagcserezavar

·            rokonházasság

·            a szülő pszichiátriai betegsége

 

Számos olyan genetikai állapotot ismerünk, melyek kromoszóma rendellenesség vagy gén hiba következtében kórosan befolyásolják a gyermek fejlődését. Enyhébb problémák családi halmozódására is érdemes figyelni. Ilyen lehet a hiperaktivitás, a dyslexia, egyéb tanulási, vagy magatartási problémák előfordulása, illetve halmozódása a családban. Figyelem felkeltő például ha többen 3 éves koruk után kezdtek beszélni, vagy 2 éves koruk körül kezdtek csak járni.

 

Intrauterin hatások

 

A magzat fejlődését méhen belül az anyai prenatalis tényezők, valamint

a teratogén ágensek befolyásolják. Ezek:

·     akut, vagy krónikus betegség, gyógyszerfogyasztás

·     alkohol, dohányzás vagy drogfogyasztás

·     fertőzések a várandósság idején

·     toxaemia

·     placenta ill. magzatvíz rendellenességek.

 

Kockázati tényezőt jelentenek

·     megelőző vetélések, halvaszülés

·     az anya nagyon fiatal életkora (15 évnél fiatalabb)

·     a nem gondozott terhesség.

 

Ismernünk kell azokat a gyógyszereket, amelyek magzati károsodást okozhatnak. Azonban előfordulhat, hogy nagyobb veszélyt jelent a fejlődő magzatra, ha az anya a gyógyszerfogyasztástól való indokolatlan félelem miatt nem kezelteti a betegségét. Fontos, hogy megfelelő információval támogassuk és a fölösleges szorongástól kíméljük meg a várandós anyákat betegségük idején.

 

Neonatális tényezők

·           szülési szövődmények

·           koraszülöttség, méhen belüli sorvadás

·           iker (többes)magzat

·           neurológiai kóros tünetek, koponyaűri vérzés, görcsök

·           gépi lélegeztetés

·           biokémiai rendellenességek (hyperbilirubinaemia, hypoglykaemia)

·           anyagcsere betegségek

·           sepsis, meningitis

 

A részletes születési anamnézis ismerete elengedhetetlen, ezért igyekezzünk minél pontosabb információt szerezni a szülések körülményeiről. Az elhúzódó vajúdás, és nagy kitolási szak hypoxiás károsodás veszélyét rejti magában. Érdemes a részletek felől érdeklődni, pl. a szülés beindítása miért vált szükségessé, történt-e vákuum extrakció. A szülészeti intézmények gyakran nem adnak információt a lepény állapotáról, az anyák figyelme pedig általában nem tér ki erre. Gyakran szerények az információink a normál súllyal, de dystrophiás küllemmel születő csecsemőkről. Gyanút kelthetnek a kisebb szülési sérülések: cephalhaematoma, kulcscsonttörés, m. sternocleoidomastoideus sérülés. Biztosan állíthatjuk, hogy 8-as Apgar érték alatt a gyermek fejlődésének nyomon követése több figyelmet igényel. De az Apgar értékek csak általános tájékoztatást nyújtanak, megfelelő Apgar szám mellett is előfordulhat a gyermek fejlődését károsan befolyásoló tényező.

A felsorolt kóros újszülöttkori állapotok esetén a gyermekek fejlődését fokozott figyelemmel kell követnünk.

 

Postnatális tényezők

 

Biológiai tényezők

·       központi idegrendszeri gyulladások, betegségek, traumák

·       eszméletvesztéssel járó állapotok

·       toxikus hatások (ólom, szennyezett ivóvíz)

·       gyakori fertőzések (külön figyelmet érdemel a krónikus. otitis media), krónikus betegségek

 

2. Környezeti tényezők

 

Család

 

A gyermek számára nyújtott érzelmi biztonság mellett a család egyben a szociális tanulás elsődleges színtere is. A család működését számtalan tényező befolyásolja, úgymint:

·           családstruktúra

·           válás, egyedülálló szülő

·           család szocioökonómiai státusza, pl. munkanélküliség

·           szülők mentális betegsége

·           nevelési módszerek.

Statisztikai összefüggést találunk a család szocioökonómiai státusza és a gyermek fejlődése között: szegényebb családokban felnövekvő gyermekek fejlődését hátrányosan befolyásolhatja a nem kielégítő táplálkozás (pl. vashiány) és a toxikus környezeti ártalmak, itt gyakoribb a koraszülés, a krónikus betegségek, a megkésett fejlődés és a viselkedés-probléma. A fenti összefüggések társadalmi szinten igazak, azonban az egyes családok működésének megértésénél és megítélésénél a statisz-tika nem nyújt támaszt, ezért óvakodjunk a sztereotípiák alkalmazásától! A szülők mentális betegsége fokozott rizikót jelent a gyermek fejlődése szempontjából. A mentális betegség hatása annál kedvezőtlenebb, minél hosszabb ideje áll fenn.

A gyermekorvos számára különös fontossággal bír a posztpartum depresszió, ezért ezt kiemelten ismertetjük. A szülő nők 10-15%-a él át depressziós tüneteket a szülést követően. Fokozott kockázatot jelent és ezért kiemelt figyelmet igényel, ha nem tervezett a terhesség, ha az anya egyedülálló, munkanélküli, vagy ha pszichiátriai betegsége van. Leggyakoribb tünetek: diszfória, hangulati labilitás, szorongás, álmatlanság, étvágytalanság.  A depresszív anya nem képes reagálni gyermeke jelzéseire. Súlyosabb esetekben a mindennapos gondozási feladatok ellátása is nehézséget okozhat számára. Posztpartum depresszióban mind az anya, mind a csecsemő, mind a család érdeke a kezelés minél korábbi megkezdése. Az állapot felismerésében a gyermek-orvosnak és a védőnőnek fontos szerepe van, a kezelésben pedig a pszichiáter szakorvossal történő együttműködés nélkülözhetetlen.

Tágabb szociokulturális környezet:

 

·     kortársak

·     gyermekintézmények (bölcsőde, óvoda , iskola)

·     média

·     társadalmi kultúra

 

Bár a családi élet kétségkívül alapvetően befolyásolja a gyermek fejlődését, óvodás kortól a kortársakkal való kapcsolat egyre fontosabb. A sérült gyermek számára is meghatározó a közösségi tapasztalat, hiszen a közösségi lét szabályainak, a szociális normáknak a megtanulása, barátságok kialakulása elsősorban a kortársak között lehetséges. A modern gyógypedagógiai szemlélet szerint megfelelő tárgyi és személyi feltételek mellett, a sérült gyermekek számára az integrált oktatás előnyösebb, mint a szegregáció. A másság elfogadtatásában a pedagógusnak meghatározó szerepe van.

Család, az óvoda, az iskola az adott társadalomra jellemző kultúrkörbe ágyazottan működik. Teljesítményorientált társadalmunkban még ma is gyakran előfordul, hogy a fejlődési zavarral küszködő egyének – és gyakran az őket nevelő családok is – kitaszítottá válnak. A sérült ember jogait már törvények sora védi, de a társadalmi integráció, az emberi méltóság alanyi jogon történő megtapasztalása még várat magára.


 

A FEJLŐDÉS NYOMON KÖVETÉSE

 

A fent említett fejlődést befolyásoló tényezők indokolják, hogy a családdal szoros kapcsolatban álló védőnő és gyermekorvos messzemenően figyeljen a rábízott gyermekekre és családjukra. Az első életévekben az egészségügy feladatai közé tartozik a fejlődés nyomon követése és a megkésetten, vagy eltérően fejlődő gyermekek minél korábbi felismerése. Az alapos anamnézis, a megfigyelés és a fizikális vizsgálat többnyire elegendő a súlyosabb problémák felismerésében. A kevésbé szembetűnő problémák (pl. enyhe értelmi fogyatékosság, beszédzavar) gyakran elkerülik az orvos figyelmét. A korai felismerést az is nehezíti, hogy még az orvosok körében is fellelhető a “majd kinövi” szemlélet, és ez megakadályozza, hogy a rászoruló családok időben kapják meg a gyermek optimális fejlődéséhez szükséges segítséget.

A fejlődési vizsgálat célja, hogy jelezze azokat a problémákat, amelyek további kivizsgálást igényelnek, és így minden fejlődési zavarral küszködő gyermek időben kerüljön megfelelő ellátásra.

 

A fejlődési vizsgálat rendszeres végzését indokló tényezők

 

a)      A fejlődés rendszeres monitorizálása lényegesen több információt nyújt, mint egy adott pillanatban készült státusz felvétel. A gyermekre jellemző fejlődési ütem és irány prognosztikailag sokkal többet mond, mint az egyszeri állapot detektálása (hasonlóan a növekedési paraméterek percentil értékeihez).

 

b)      Egyes fejlődési zavarok csak bizonyos életkorban válnak nyilvánvalóvá. Pl. a beszédzavarokat, az autizmust, a súlyosabb magatartási zavarokat, az érzelmi élet zavarait általában 2-4 éves kor között, a speciális tanulási zavarokra utaló tüneteket pedig 5 éves kor után lehet felismerni.

 

c)      Az orvos és a védőnő a család látogatása és a vizsgálatok kapcsán alaposabban megismeri a szülő–gyermek kapcsolatot, a szülő elvárásait gyermeke fejlődésével kapcsolatban, és így mélyebb rálátással támogathatja a szülőket a gyermeknevelés problémáiban.

 

A mellékelt fejlődési táblázaton olyan időpontok szerepelnek, amikor az orvos mindenképpen találkozik gondozottjával. A javasolt időpontokon túl természetesen minden találkozást kihasználhatunk a gyermek fejlődésének megfigyelésére, és akár a szülő jelzi aggodalmát, akár a védőnőnek, orvosnak támad gyanúja a gyermek fejlődésével kapcsolatban, az akut betegség gyógyulása után javasolt a fejlődési szűrővizsgálat elvégzése.

 

A fejlődési vizsgálat menete

 

1. Jelen panasz

 

A szülő a gyermek legjobb megfigyelője, ezért mindig alapvető, hogy odafigyelve hallgassuk meg a szülők kérdéseit, aggodalmait a gyermek fejlődésével kapcsolatban. Gyakran a szülők veszik észre elsőként, hogy gond van a gyermekkel. A szülők ismeretei a gyermeki fejlődéssel kapcsolatosan azonban különbözőek. Megfelelő ismeretek nyújtásával a szülők megfigyelései pontosabbá és tudatosabbá tehetőek.

 

2. Részletes anamnézis

 

Segít feltárni az esetleges biológiai és pszichoszociális veszélyeztető tényezőket, valamint a gyermek eddigi fejlődésmenetét.

 

3. A gyermek viselkedésének megfigyelése

 

A gyermek érdeklődése a tárgyak és az emberek iránt, figyelme, temperamentuma lényeges információt nyújtanak a gyermek fejlettségének megítéléséhez. A megfigyelés közben tűnhetnek fel olyan jelenségek, amelyek egyértelműen kórosak. Pl. aszimmetrikus tartás, vizuális figyelmi eltérések, stb. Ha tudjuk, mire figyeljünk, pillanatok alatt értékes információkhoz jutunk.

 

 

 

4. Szülő-gyermek viszony megfigyelése

 

Segít tájékozódni a szülő nevelési stílusában, kulturális értékrendjében, az esetleges szociális depriváció feltárásában.

 

5. Hallás- és látásszűrés

 

Alapvetően fontos, hogy az érzékszervi fogyatékosságokat minél hamarabb felfedezzük, és a károsodás legkisebb gyanúja esetén is végeztessünk objektív vizsgálatot.

 

6. Fizikális vizsgálat

 

Segít a fejlődési zavart okozó állapotok felismerésében. Különös tekintettel figyeljünk a növekedési paraméterekre, a bőr eltéréseire, a craniofacialis dysmorphiakra, congenitalis malformatiokra, neurológiai eltérésekre.

 

7. Jelen fejlettségi státusz

 

A mellékletben közöljük az általunk összeállított fejlődési táblázatot, mely alkalmas arra, hogy segítségével megvizsgáljuk és rögzítsük a gyermek jelenlegi állapotát. Természetesen egyéb megbízható fejlődési skála, táblázat, szűrőteszt is alkalmas a gyermekek fejlődésének nyomon követésére. A tesztek ill. skálák megadják az átlagos életkori normákat, de egyes normál fejlődésű gyermekek az átlagnál lassabban vagy egyenetlenül, azaz egyes területeken kiemelkedően gyorsan, másokon lassabban haladnak. Ha jelentősen megkésve alakul a gyermek fejlődése (a mellékelt fejlődési táblázatban vastag vonallal jelölve), akkor további vizsgálatokra kell irányítani.

 

 

FEJLŐDÉSI ZAVAR GYANÚJA

 

Testi, érzékszervi, értelmi fogyatékossághoz vezető kórállapotok jelentős része már újszülött korban kiderül – látható veleszületett rendellenességek vagy definitív perinatális történések alapján – jóval azelőtt, hogy az elmaradás jelei mutatkoznának. Ezekben az esetekben a felismerés nem okoz problémát. A fogyatékossághoz vezető kórállapotok másik része azonban nem okoz alarmírozó tüneteket, a problémára a fejlődési elmaradás jelei hívják fel a figyelmet.

 

A szülők a csecsemő esetleges másságával sokszor csak a szülészetről való hazabocsátás után szembesülnek, de olykor hetek, hónapok is eltelnek, míg sejtéseik gyanúvá erősödnek.

 

Fejlődési zavar gyanúja akkor merül fel, ha a gyermek a vizsgálat időpontjában egy, vagy több fejlődési területen megkésett, vagy kóros fejlődést mutat. Ezt a mellékelt fejlődési táblázaton történő nyomon követéssel dokumentálhatjuk.

 

Megkésett fejlődésre utaló gyanújelek

 

Csecsemőkor

 

Alvás-ébrenlét rendellenességei

 

Fel kell figyelni az olyan “apróságokra”, mint a sok sírás, vagy a szokvá-nyostól eltérő alvás-ébrenlét ritmus. Gyanússá válhat, ha túl sokat alszik, “túl jó” a gyermek, vagy ellenkezőleg túlzottan irritabilis.

 

Látási magatartás

 

Kellően éber, nem síró csecsemővel 40 cm-es távolságon belül, kezdettől fogva lehet szemkontaktust létesíteni. A későbbiekben figyelemmel kell kísérnünk, hogy követi-e a közelében lévő arcot, tárgyakat, majd fél éves kora után a szobában mozgó embereket. Egy éves kora környékén már az apróbb tárgyakat is észreveszi.

 

Hallási magatartás

 

A csecsemők hallási magatartása – főleg kezdő szülők számára – nehezen értékelhető, a zajgenerátorral végzett hallásszűrő vizsgálat pedig nem kielégítő. Mivel a közfelfogás az, hogy a csecsemők a zajokra kevésbé érzékenyek mint az idősebbek, ezért egészen fiatal csecsemők hallási magatartására rá kell kérdezni a szülőktől:

        félálomban összerezzen-e apróbb zajokra,

        éber állapotban az anya hangjára orientálódik-e,

        felsíráskor az anya hangja megnyugtatja-e stb.

A vizsgálat során lényeges, hogy a hangot adó eszközt a gyermek ne láthassa, vagy pl. az ajtó csapódásból származó vibrációt ne érezhesse, mert tévesen a nem akusztikus ingerre adott választ értelmezhetjük megfelelő hallási reakciónak! Addig, amíg Magyarországon az újszülött-kori hallásszűrő vizsgálat echoscreen rendszerrel nem terjedt el, a legkisebb kétely esetén is indokolt objektív audiológiai vizsgálatot kérni.

 

Figyelem, érdeklődés

 

Az érdeklődés, és a figyelem, a háziorvos a védőnő számára nehezen objektivizálható, de rendkívül fontos paraméterek. Hiányuk, vagy nem megfelelő minőségük fejlődési zavarra utaló árulkodó jelek. Különösen nehezen ítélhető meg a fiatal csecsemők figyelmi magatartása, érdeklődése, mert az ébrenlét időszakában az éberségi szintjük nem egyenletes. Későbbiekben fontos megfigyelnünk, hogy mi kelti fel a gyermek érdeklődését, hogyan fedezi fel környezetét, miként viszonyul az emberekhez, tárgyakhoz, milyen a játéka, manipulációja. Fontos tudni, hogy a gyermekek vizsgálati helyzetben gyakran eltérő, akár jobb, vagy gyengébb képet mutathatnak a megszokott környezetben tanúsított magatartásukhoz viszonyítva. Ezért kérdezzük meg a szülőtől, hogy a gyermek vizsgálat alatti viselkedése megfelel-e a szokásos viselkedésének. Ezzel elkerülhetjük a szülő panaszának félreértelmezését. Ugyancsak lényeges – és elsősorban a védőnőnek van arra lehetősége – hogy a gyermek természetes közegében tanúsított viselkedését megfigyelje.

 

Szociális fejlődés

 

2 hónapos kor környékén a gyermek a fölé hajló arcra visszamosolyog. Ez fontos mérföldkő a fejlődésben, melynek késése gyakran összefüggést mutat a később megnyilvánuló zavart értelmi fejlődéssel.

A gyermek 6 hónapos kortól egyértelműen megkülönböztetett módon reagál az általa jól ismert személyekre.

8 hónapos kor után várjuk a „közös figyelem” kialakulását, amikor a gyermek hanggal, vagy gesztussal felhívja az édesanya figyelmét a számára fontos tárgyra, eseményre, valamint egyértelműen reagál az édesanya kezdeményezéseire. Kérdezzünk rá, hogy megjelentek-e ezek az öröm-megosztó, figyelem-felhívó gesztusok, és hangadások. Ezek hiányában fokozott figyelemmel kell követnünk a gyermek fejlődését. A 8 hónapos kor környékén egyértelművé váló utánzás a tanulás fontos része, melynek késése, vagy esetleges elmaradása súlyos zavarok forrása lehet.

 

Nagymozgások

 

A mellékelt fejlődési táblázatból kiolvashatjuk, hogy melyik nagymozgásnak mi az elvárható ideje. Halmozottan sérült csecsemőknél a szülők első panasza általában a nagymozgások késése, viszont a nagy-mozgás mérföldköveinek pontos megjelenése vagy enyhe fokú késése nem zárja ki az esetleges értelmi vagy egyéb fejlődési zavart, tehát prognosztikai értéke viszonylag csekély.

A fordított jelenségre is figyelnünk kell: kóros izomtónus fokozódás jele lehet, ha a csecsemő hason “már korán, szépen tartja a fejét”, ha a vertikalisatio az átlagosnál gyorsabban zajlik le, vagy ha megcserélődik

a szokásos fejlődési sorrend: előbb áll, azután ül le, vagy kimarad a négy-kézláb mászás. Ezek az apróbb fejlődési variánsok természetesen nem mindig kóros jelenségek, gyakran a szűk mozgástér váltja ki a korai vertikalisatiot. Fontos meggyőződnünk arról és szorgalmazzuk, hogy legalább a második félévtől kezdődően a csecsemő már ne csak az ágyában legyen, hanem tágabb térben is mozogjon, játsszon.

 

Finommozgás, szem–kéz koordináció

 

A kézhasználat fejlődése az értelmi fejlődés érzékeny jelzője, ezért érdemes fokozott figyelemmel követni a fejlődési táblázat alapján.  A kezek ökölben tartása 3 hónapos korra oldódik. A pontos nyúlást az 5. hónaptól, a tárgyak egyik kézből másikba vételét 6 hónapos kortól, a hüvelykujj szembefordulását 8 hónapos kortól, a mutatóujj “önálló életre kelését” 9 hónapos kortól, míg az érett, ujjbegyek közötti csippentő fogást 1 éves kortól várjuk.

A finommozgások késésén kívül fejlődési zavarra utal az is, ha a kéz, ujjak nézegetése a 20. héten túl is gyakran előfordul.  Lényeges a kézhasználat szimmetriája, a korai dominancia parezisre utaló jel.

 

Kisdedkor (1-3év)

 

Feltűnő események nélküli eltelő csecsemőkor után a kisdedkori fejlődés elsősorban a beszédfejlődés, a játék és a szociális készségek fejlődésének területén mutathat az átlagostól eltérő ütemet. A későbbi értelmi fejlődéssel szoros összefüggést mutat e készségek késése, vagy eltérése.

Különösen a beszéd értés alakulása időhöz kötött, érzékeny jelző, melynek elmaradása gyakran elkerüli a szülők és a szakemberek figyelmét is.

A beszéd produkció lényegesen tágabb határok között fogadható el átlagosnak, de jelentős késése esetén szakvizsgálatra van szükség.

A beszédkésés hátterében a fejlődési zavarok széles spektruma állhat: hallássérülés, értelmi fogyatékosság, autizmus, fejlődési dysphasia, specifikus nyelvi fejlődési zavar, szociális depriváció.

A gyermek játékának fejlődésében jelentős változást látunk egy éves kor táján, amikor megjelenik a tárgyak funkció szerinti használata. A kisautót tologatja, a babát öleli stb., szemben a korábbi manipulációkkal, amikor a tárgytól függetlenül ugyanazt a tevékenységet hajtotta végre, egymáshoz ütögette, dobálta stb. Két éves korra megjelenik a “mintha” játék. A gyermek úgy tesz, mintha lenne étel a tányérban, és megeteti a babát. Három éves kor tájékán pedig már egyszerű szerepjátékok és konstrukciós játékok jellemzik a játékát.  Amennyiben a játék fejlődés menetében késést látunk, vagy a gyermek döntően sztereotíp tevékenységeket végez, mindenképpen javasolt a kivizsgálása.

Ebben az életkorban szokott először feltűnni, ha a gyermek viselkedésével gondok vannak. Kivizsgálás javasolt, ha a mozgásigénye, aktivitási szintje lényegesen felfokozott, ha kifejezett figyelmi problémái vannak, vagy ha a gyermeket nagyon nehéz irányítani, öntörvényű magatartást mutat. A szociális kapcsolatok terén lényeges a reciprocitás (kölcsönösség), az örömmegosztás és az érzelmek árnyalt kifejezésének képessége.

A szobatisztaság kialakulásának késése (nappalra 3 év után) fejlődési zavar jelző tünete lehet.

 

Óvodás kor

 

Optimális esetben a fejlődésében gátolt gyermekek problémáira már fény derül csecsemő–kisded korban. A tapasztalat azonban az, hogy az enyhébb problémák: magatartási, tanulási nehézségek, részképesség zavarok, kortárskapcsolati problémák csak óvodáskorban, vagy később válnak nyilvánvalóvá.

A lassúbb fejlődési ütem, valamint az elmaradás mértékének megítéléséhez ad támpontot, ha használjuk a mellékelt fejlődési táblázatot. Gondos neurológiai vizsgálat és képességfelmérés javasolt azokban az esetekben, amikor a panaszok a korosztályhoz viszonyított átlag teljesítmény elmaradására vonatkoznak, pl. rajzkészség elmaradása, figyelemi problémák, szegényes játék, magatartási tünetek (nehéz irányíthatóság, túlzott visszavonulás, vagy indokolatlannak tűnő agresszió stb.). A figyelemi funkciók ebben az életkorban jelentősen változnak, nő a figyelem terjedelme, javul a szűrő funkciója és a koncentráció mélysége. Gyakori jelenség, hogy a gyermek a vizsgálati helyzetben, kétszemélyes kapcsolatban sokkal összeszedettebb, míg a megszokott környezetben – különösen csoportos közegben – az esetleges figyelmi problémák nagymértékben felerősödnek.

A szülők panaszain, és a saját megfigyeléseinken kívül fontos információt kaphatunk a gyermek óvónőjétől, mivel bizonyos problémák csak a közösségben nyilvánulnak meg, vagy erősödnek fel.


 

Fejlődési zavarra utaló fizikális vizsgálati jelek

 

Fejlődési zavar gyanújának felmerülésekor a szokásos gyermek-gyógyászati vizsgálatot néhány specifikus szemponttal kell kiegészíteni, azonban a negatív fizikális státusz nem zárja ki a fejlődési zavar meglétét.

Alapvető az életkorra vonatkoztatott növekedési paraméterek ismerete annak érdekében, hogy megállapíthassuk, a gyermek szomatikus fejlettsége megfelelő-e. Az elmaradó értelmi fejlődés gyakran társul szomatikus retardációval. Ugyanilyen fontos a fejkörfogat ill. a koponya formájának megítélése.

A minor anomáliák összhatásából kialakuló dysmorphologiai kép jelezheti az in utero morphogenezis zavarát. Ezek az anomáliák az egészséges emberek 1-2%-ában is megfigyelhetők, azonban lényegesen gyakoribbak a prenatális eredetű szervi- vagy anyagcsere rendellenességekben, és a mentális retardációval járó kórképekben.

A tájékozódás része a bőr megtekintése, (pl. phacomatozisra utaló eltéréseket figyelhetünk meg). A belszervi vizsgálat során elsősorban a máj, lép megnagyobbodás, a csontrendszer épsége vagy deformitása lehet kórjelző tünet.

A neurológiai vizsgálat során életkoronként más-más tüneteket keresünk, ezt részletesebben az 53. sz. OCSGYI Módszertani levele* ismerteti. Az alábbiakban néhány gyakran előforduló tünetet ismertetünk, melynek alapján érdemes a gyermeket szakemberhez küldeni..

 

Csecsemőkor

 

A neurológiai tüneteket keresve először a megfigyeléseinkre támaszkodunk. Törekednünk kell arra, hogy a vizsgálat alatt lehetőleg ne fakadjon sírva a gyermek, hiszen érdeklődését, aktivitását csak nyugodt állapotban tudjuk pontosan megfigyelni.

A spontán felvett testtartás árulkodó lehet: négy hónapos kortól mindenféle végtagtartási aszimmetriát kórjelző jelenségként értékelünk. Ezt megelőzően a végtagok helyzetét a fejtartás iránya szabja meg: az aszim-metrikus tónusos nyaki reakció működésének megfelelően a végtagok vívó tartásba kerülnek. Ha a fejtartás “féloldalas” (a preferált irányba többet tekint a baba), enyhébb esetben a másik irányba “szoktatás” (megfelelő fektetés, ingeradás az ellenkező oldalról) elegendő lehet, makacsabb esetekben gyógytornász segítségét kérhetjük.

A végtag mozgások aszimmetriája szintén intő jel lehet. Figyelni kell az öklök tartására, nyílására ingerhelyzetekben (3 hónapos kor után többnyire nyitott kezeket várunk) és a vállöv mozgására. A lábfejek tartása is árulkodó lehet. Kórosnak értékelhető, ha minimális ingerre észlelünk plantárflexiót. A rigiden feszes izomzat mindig kivizsgálást igényel.

Nehezen megítélhető helyzetet teremtenek a különböző eredetű hypotóniák.  Nemegyszer megesik, hogy a kötőszövetek alkati lazasága alapján mondják ki a gyermekekre neurológus bevonása nélkül, hogy “hypotoniás cerebrálparézisük” van és – feleslegesen – kezelik.

Az ilyen csecsemők számára sokkal többet jelentene a mozgás motiválása.

A neurológiai pozitív tünetek közül a mozgástöbblet féleségek értékelen-dők: indokolatlanul nyugtalan vagy csapkodó, feszengő mozgások, a mimika furcsasága, nyelvöltögetés, idősebb csecsemőknél sztereotíp mozgáselemek - neurológiai vizsgálati beutalóhoz elegendő tünetek.

 

Kisdedkor

 

Kisdedek tájékozódó neurológiai vizsgálatánál –ha lehet– a vizsgáló még nehezebb helyzetben van, mint a csecsemőknél: ők már bizalmatlanok lehetnek és akár elutasítóak is. Sokat jelenthet a spontán mozgás megfigyelése. A mozgás érésével válnak láthatóvá finomabb koordinációs és egyensúlyi problémák. Enyhébb féloldali vagy alsóvégtagi spasztikus tünetek nem egyszer az önálló járás kialakulásakor válnak nyilvánvalóvá.  A megkésett pszichomotoros fejlődés gyakran ebben az életkorban lesz egyértelmű.

A retardáció etiológiai kivizsgálásához feltétlenül gyermekneurológus segítségét kell igénybe vennünk, aki az anamnézis és a vizsgálati jelek alapján indikálja a további kivizsgálás menetét, a szükséges laboratóriumi, agyi elektromos és képalkotó vizsgálatokat.

 

 

 

 

Óvodás/kisiskolás kor

 

A részképességek elmaradásának megítélésében a gyógypedagógiai vizsgálatok az elsődlegesek. Természetesen nem maradhat ki a neurológiai vizs-gálat sem. Gyakran ki kell kérni a pszichológus segítségét is. A gyermek-pszichiátriai vizsgálat ezekkel egyenértékű eredményre vezet. A klasszikus neurológiai vizsgáló módszerekkel sokszor nem jutunk előbbre, ezért a neurológiai vizsgálatot végző orvosnak “gyűjtenie kell” “soft neurologic signs”-ként emlegetett tüneteket (többek között mozgási összerendezettség zavara, diszharmonikus mozgás, fixálási nehézségek, dysdiadochokinezis).


 

AZ ORVOS ÉS VÉDŐNŐ SZEREPE A SÉRÜLT GYERMEKET NEVELŐ CSALÁDOK SEGÍTÉSÉBEN

 

 

A fejlődési zavar felismerése és ellátása

 

A megkésett fejlődés felismerését gyakran elhúzódó, aggódással teli időszak előzi meg, amikor a szülő már sejti, hogy gond van, de ennek oka még nem ismert. Ilyen helyzetekben mielőbbi kivizsgálás javasolt, melynek célja kettős: egyrészt az etiológiai diagnózis megállapítása, másrészt a gyermek funkcionális felmérése, amelyen a további ellátása alapszik.

Az etiológiai diagnózis segít a patológiás folyamat megértésében, utal prognózisra, és esetenként terápiás következménye is lehet.

A további terhességek előtti genetikai tanácsadás pedig csak pontos diagnózis ismeretében lehetséges. A szülők számára is lényeges, hogy tudják, mitől sérült a gyermekük. Ezzel sok bizonytalanságukra választ kaphatnak. Azonban az esetek egy részénél még a legrészletesebb kivizsgálás sem ad eredményt. Bizonyos állapotokban a tünetek manifesztációja időhöz kötött, ezért a klinikai kép változásakor ismételt kivizsgálás javasolt. Egyes kórképeknél az állapot előrehaladtával a tünetek differenciálódnak, mely segíti a diagnózis pontosítását. Mivel a kivizsgálás technikai feltételei napjainkban rohamosan fejlődnek, amennyiben első alkalommal nem születik meg a pontos diagnózis, a későbbiekben az etiológiai vizsgálat megismétlése javasolt.

A diagnózis azonban önmagában keveset mond a gyermek jelenlegi állapotáról, képességeiről. Fontos, hogy részletes funkcionális kivizsgálásban részesüljön, ahol felmérik a nagymozgását, kézügyességét, nyelvi készségeit, gondolkodását és szociális fejlettségét. A fejlesztő szakemberek erre alapozva dolgozzák ki a gyermek egyéni adottságaira szabott fejlesztési tervet. A funkcionális felmérést általában évente újra elvégzik és szükség szerint ennek megfelelően módosítják a fejlesztést. Alapvető tudni, hogy a fejlesztő munka már az etiológiai diagnosztika lezárulta előtt, a megkésettség felismerésének pillanatától elkezdődhet.

A fejlesztő munka elkezdéséhez ismerni kell a szolgáltatásokat nyújtó szervezeteket. Az információnyújtásban segítségünkre vannak országos listákat tartalmazó kiadványok, melyek többek közt tartalmazzák a Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői Bizottságok adatait, megyei beosztással, a területükre vonatkozó ismerettel és kapcsolatrendszerrel. Így az érintett családok a korai fejlesztés megfelelő szakágához kerülhetnek. Akár a Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottságok és országos szakbizottságok (mozgásvizsgáló, hallásvizsgáló, látásvizsgáló és beszéd vizsgáló) révén, akár szélesebb szakmai kompetenciával rendelkező korai fejlesztő vagy gyógypedagógiai szolgáltató szervezetek révén.

Óvodás, kisiskolás korban felfedezett vagy kialakuló problémák esetében nagyobb szerepe lehet a szintén területi ellátást nyújtó Nevelési Tanácsadóknak. A Nevelési Tanácsadók szintén képesek kezdeményezni a gyermekek egészségügyi kivizsgálását, mivel általában jó kapcsolatot ápolnak a területükön működő gyermekpszichiátriai és gyermek-neurológiai szakrendelőkkel. A megfelelő irányítás után pedig a fentiekben felvázolt út már szabadon járható.

Végül, de nem utolsó sorban szükséges ismerni az adott kórképekkel, fogyatékosságokkal élők érdekvédelmi szövetségeit is, amelyek a legnagyobb mértékben motiváltak a naprakész információk nyújtásában. Róluk szintén kiadványok listáiból lehet tájékozódni.

 

Érzelmi támasz nyújtása

 

A szülők számára az első krízis az, amikor kiderül, hogy gyermekük fejlődésével gond van. Valószínűleg nem az alapellátásban dolgozó orvos az első szakember, aki közli a szülőkkel a diagnózist, de a szülők szinte minden esetben felkeresik orvosukat a hírrel, kikérik véleményét és tanácsait. Ahhoz, hogy hatékonyan tudja támogatni az orvos a szülőket, fontos hogy ismerje az elfogadás fázisait.

Miután a szülők megtudják, hogy sérült a gyermekük, gyakran a gyászhoz hasonló folyamat lépcsőfokait járják végig. Kezdetben gyakori a tagadás, a mély elkeseredés. Előfordul, hogy a veszteség miatti csalódás dühöt, esetenként agressziót vált ki a szakemberekkel szemben. Ilyenkor gyakran keresnek fel másik szakembert, remélve, hogy jobb hírt fog mondani.*

A kezdeti sokk után gyakori az elégtelenség megsemmisítő érzése. Elégtelenség egyrészt a reprodukciós kudarc, másrészt a sérült gyermek neveléséhez szükséges készségek bizonytalansága miatt. A veszteség – a várt egészséges gyermek elvesztése – gyászt, depresszív reakciót eredményez. Az alkalmazkodás hosszú folyamata során jellemző az érzelmek kavargása. A védtelen, sérült kisgyermek gyakran fokozott óvó reakciót vált ki a szülőkből. Ez többnyire meleg, érzékeny törődést biztosít a gyermek számára, de túlféltő, korlátozó szülői magatartást is eredményezhet. Ennek ellentéte is előfordul, amikor a szülő nyíltan vagy rejtetten elutasítja a gyermeket. Ez megnyilvánulhat érzelmi hidegségben, racionalizált el nem ismerésben, vagy az elutasítás túlkompenzálásaként jelentkező túlféltésben. Az alkalmazkodás folyamata idővel általában stabilizálódik, de újabb problémák jelentkezése-kor gyakran ismét felborul. Ebben az adaptációs folyamatban a szülőknek tartós érzelmi támogatásra és tanácsadásra van szükségük. Rendszeresen szánjunk időt a gyermek problémáinak megbeszélésére, és a szülők érzéseinek megértésére. Ha súlyos nehézségeket észlelünk az alkalmazkodás folyamatában, segítsük a szülőket, hogy szakemberhez fordulhassanak.

 

Tanácsadás a gyakori viselkedésproblémákban

 

A házi gyermekorvosi praxisban az orvosok kb. 1/3-ra becsülik azok arányát, akiknél elsődlegesen érzelmi, magatartásprobléma áll a panasz hátterében. A fejlődési zavarral élő gyermekek között ez az arány még magasabb, akár az 50 %-t is elérheti. Az alábbiakban, néhány sérült gyermekeknél gyakrabban előforduló viselkedési problémát részletezünk.

 

Fokozott sírósság

 

Gyakori probléma ez sérült, fiatal csecsemőknél. Ha tartósan fennáll, nagyon megviseli mind a szülőket, mind a gyermekeket. Az akut betegségek kizárása után fontos, hogy érzelmileg és praktikus javaslatokkal is támogassuk a szülőket. Az „elrontás” tévhite még mindig gyakori, pedig a síró csecsemő könnyebben nyugszik meg, ha ölbe veszik, ringatják. Az általa okozott feszültség a gyermekbántalmazás kiváltó oka is lehet. Ha a szülő tudja, hogy van, akihez fordulhat, ez önmagában csökkenti a feszültséget.

Előfordul, hogy sérült kisgyermek esetén az anya–gyerek kötődés nehezebben alakul ki. A gyermek jelzései bizonytalanabbul értelmezhetőek, a gyakori anyai depresszió pedig tovább nehezíti a kapcsolat kiépülését. Feltétlen odafigyelést, és ha szükséges, beavatkozást igényel, ha az anya–gyerek kötődés súlyos zavarát, elhanyagoló anyai magatartást látunk. Ilyen esetekben az anya intenzív támogatása, szükség szerint pszichológiai, vagy pszichiátriai ellátása indokolt.


 

Alvás

 

Az alvásproblémák, elsősorban az éjszakai felébredések, nagyon gyakoriak, és rendkívül kimerítőek a család számára. A központi idegrendszer károsodása következtében az alvási minta szerveződése, valamint a diurnális ritmus kialakulása sérülhet, de az éjszakai felébredéseket számos egyéb tényező is befolyásolja. Pl. a túlzottan reagáló szülők megerősíthetik a gyermek éjszakai felébredéseit, és ezzel hozzájárulnak a probléma fenntartásához. Szoros összefüggés van az anyai stressz és az ébredések között, az éjszakai nem alvás pedig tovább fokozza az anya kimerültségét.

Az alvászavarok rendezésénél az első lépés a gyermek napi rutinjának áttekintése és apró módosítások ajánlása. Pl. az elhúzódó nappali alvás csökkentése, stabil esti fektetési rutin kialakítása. Amennyiben ezek nem vezetnek eredményre, akkor pszichoterápiás kezelés ajánlott. A szülők gyakran választják azt a megoldást, hogy saját ágyukba veszik a gyermeket. Bizonyos kulturális közegben ez az elfogadott norma. Többnyire azonnal csökkenti az éjszakai felébredések gyakoriságát. A rövidtávon jó hatású megoldás hosszú távra mégsem ajánlott, mivel hetek, hónapok múlva nagyon nehéz visszaszoktatni a gyermeket saját ágyába. Gyógyszeres terápia általában nem oldja meg a problémát és csak kivételes esetekben, gyermekneurológus vagy gyermekpszichiáter javaslata alapján, jön szóba.

 

Evés

 

Csecsemőkorban mind a testi betegségek, mind a pszichoszociális ártalmak evészavart okozhatnak, mely az enyhe alultápláltságtól a súlyos gyarapodási elégtelenségig terjedhet. Az étkezési anomáliák a sérült gyermekek kb. 30%-t érintik. Ezek hátterében organikus és funkcionális okok egyaránt megtalálhatók. Az organikus problémák közé tartoznak az anatómiai és élettani anomáliák, a gyomor-bélrendszer, a kiválasztási rendszer, az idegrendszer és a keringési szervek krónikus betegségei, melyek ellátása szakorvosi feladat.

A nem organikus gyarapodási zavarok hátterében többnyire helytelen táplálási gyakorlat áll.

Egyes szerzők szerint a darabos étel bevezetésének kritikus időszaka.

a 7-12. hó. Ha ebben az időszakban a gyermek nem kap darabos ételt, akkor a későbbiekben sokkal nehezebben fogadja el, visszautasítja, vagy kiöklendezi azt. Sérült gyermekeknél gyakran elmarad az önálló evés lehetőségének biztosítása, és előfordul, hogy még idősebb korban is csecsemő módra, ölben etetik a gyermeket. Ez a gyakorlat gátolja a gyermek önállóságának kialakulását és másodlagosan a gyermek szociális fejlődését is hátráltatja.

A funkcionális evészavarok kezelése többnyire az alapellátásban meg-oldható. A részletes anamnézis mellett a diagnózis alapja az etetés otthoni megfigyelése, hiszen az etetés körüli interakciók, az anya és a gyermek viselkedésének megfigyelése, az ültetés módja, az etetés tempója, az étel minősége, valamint a gyermek rágásban, nyelésben megmutatkozó nehézségei csak így észlelhetőek. A tapasztalatlanságból, önbizalomhiányból vagy rossz etetési technikából származó nehézségeket a védőnő segítségével korrigálhatjuk. Súlyosabb etetési zavaroknál szükséges lehet a kórházi kivizsgálásra is.

 

Önkiszolgálás

 

Sérült gyermek esetében a kívánt önkiszolgálási szintet általában nehezebb elérni, mivel az önállóság iránti szükségletét nem, vagy kevésbé jelzi.

Az önállóság elősegítésében a gondozási helyzetek optimálisan fejlesztő hatásúak lehetnek, hiszen a gyakran ismétlődő, azonos tapasztalatokra a gyermek előbb-utóbb megtanulja a megfelelő választ.

Fontos, hogy a gyermeket a fejlettségi szintjének megfelelően gondozzuk.

A gondozás szakasza várhatóan így is el fog húzódni, mivel később válik éretté az önállóságra, a szobatisztaságra, mint zavartalanul fejlődő társai. Fontos, hogy méltó módon szolgáljuk ki, kérjük és gyakran köszönjük meg az együttműködését, ne rángassuk, ne türelmetlenkedjünk vele.

 

Specifikus magatartási problémák

 

A különböző fejlődési zavarokhoz nagy százalékban társulnak magatartási problémák. Sok esetben a magatartási gond elsődleges, az idegrendszer károsodásából következő tünet.

Más esetekben a magatartási zavar a környezettel való kommunikáció nehézségeiből fakad, mivel a gyermek jelzései gyakran nem értelmezhetőek megfelelően, vagy a család gyermekhez való viszonyulása más, mint a normál fejlődésű gyermekeknél. Gyakran gondot okoz az önállóságra nevelés, a hisztik kezelése, a megfelelő szociális normák tanítása.

A legtöbb magatartási probléma nem igényel specifikus beavatkozást, megfelelő szülői reakcióval csökkenthető. Szakember bevonása szükséges azokban az esetekben, ha a magatartási problémák súlyosak,

a szokásos tanácsadással nem rendezhetők, vagy specifikus állapotokhoz kapcsolódnak, pl. autizmus, súlyos halmozott fogyatékosság.

 

Speciális egészségügyi problémák felismerése

 

A különböző etiológiájú mentális retardációk esetében az átlaghoz képest lényegesen nagyobb százalékban találunk társuló egészségügyi problémákat, melyek gyakran nem kerülnek felismerésre és ellátásra. Leggyakoribbak a szemészeti, fogászati, neurológiai, bőrgyógyászati, izom-vázrendszeri és pszichiátriai problémák. Ezek a gondok rontják a gyermekek életminőségét, és tovább nehezítik a családok életét. Fontos, hogy az orvosnak legyen ideje és türelme ezeknek a krónikus problémáknak a felismeréséhez és ellátásához. Szükség esetén éljen a meg felelő szakorvosi konzultáció lehetőségével.  A szakorvostól a speciális probléma ellátása várható, de az „egész gyerek” komplex összetett gondozása és a különböző szakterületek javaslatainak összehangolása csak a házi gyermekorvos kompetenciája lehet.

Például Down kórban specifikus társuló problémák jelentkezhetnek, melyekre fokozottan figyelve, vagy megfelelő időben szűrve, további károsodásokat előzhetünk meg. Ezek a gyakoribb társuló problémák: vitium (40%), gasztrointestinális problémák (40%), halláscsökkenés (60%), látás problémák (50%), száraz bőr (40%), hypothyreozis (15%), kövérség (60-70%), atlanto-axialis izület instabilitas (10%), leukémia (1-2%). A család gondjainak türelmes meghallgatása, az empatikus segítségnyújtás, és az orvosi racionalitás együttesen többnyire sikeres megoldáshoz vezet és egyidejűleg az orvosnak is a szakmai siker örömét nyújtja.

 

 

Záró gondolat

 

Előfordulhat, hogy az orvosnak a saját értékrendjével is meg kell küzdenie, hogy el tudja fogadni az eltérően fejlődő gyermeket. Sokszor ő maga is először találkozik a szülőket érintő kérdésekkel, és át kell gondolnia a saját ítélkezéseit, érzéseit. A sérült, fogyatékos gyermeket nevelő szülőknek, testvéreknek, de gyakran a kívülállóknak is nagy szüksége van megértő és szakértő támogatásra. Az orvos minden szavának súlya van! A sérült gyermekek összetett emberi lények, lényegesen több van bennük, mint amit az intelligencia tesztek mérhető eredményei mutatnak. Lássuk és láttassuk meg az embert a "mérföldkövek" mögött. Bánásmódunkkal váljunk az emberi méltóság szószólóivá.


 

MELLÉKLET

 

 

A fejlődési táblázat célja, hogy a gyermeket ellátó orvos, védőnő a gyermek pszichomotoros fejlődését folyamatosan nyomon követhesse. A megkésett fejlődés dokumentálása segít a különböző fejlődési zavarok korai észlelésében. Célunk, hogy az eltérően fejlődő gyermekek minél hamarabb jussanak a megfelelő szakellátáshoz.

 

Szerkezet

A fejlődési táblázatot több magyar és nemzetközi fejlődési skála, valamint a gyermeklélektani kutatások jelenlegi eredményeinek felhasználásával készítettük el. A fejlődési táblázaton a különböző részterületek feladatait a következő sorrendben állítottuk össze: nyelvi  fejlődés, önellátás-szociális viselkedés, gondolkodás, finommozgás, nagymozgás. A különböző életkorokban nem azonos számú feladat tartozik az egyes fejlődési részterületekhez. Az egyes tevékenységeket részben megfigyelés, részben a szülő kikérdezése, részben egy-egy feladat elvégzése alapján értékeljük. A vizsgálati lapon szereplő feladatok kivitelezése illetve a rákérdezés nem vesz igénybe sok időt. Sokszor már a gyermek vetkőztetése során rákérdezhetünk az édesanyától bizonyos tevékenységek meglétére.

 

Kitöltés

A gyermek életkorának megfelelő feladatsort vesszük végig. A függőleges oszlopok jelzik az életkorokat. Minden feladatnál X-szel jelöljük be azt az életkort, amikor a tevékenységet a gyermek elsajátította. Koraszülöttek fejlődésének nyomon követésénél egy éves kor alatt a korrigált életkort vesszük figyelembe. Ez esetben a tényleges születési időpont helyett a várt születési terminust vesszük születési időpontnak, azaz amennyivel előbb született a gyermek azt az időt levonjuk életkorából. (pl. 32. hétre született csecsemő 4 hónapos biológiai életkora helyett 2 hónapos korrigált életkorral számolunk a táblázat kitöltésekor)

 

Értékelés

A gyermekek fejlődési üteme nem egyforma. Vannak gyorsabban és lassabban fejlődő egészséges gyermekek. Ezért a fejlődési lapon un. “szürke zónát” hagytunk, ami azt mutatja, hogy a gyermekek nagy része az adott tevékenységet erre az életkorra elsajátította. A szürke zónában teljesítő gyermek fejlődése tehát kissé lassabb ütemű, de még nem kóros a lemaradás. Abban az esetben azonban, ha az elsajátítás időpontja ennél későbbre esik (a vastag vonaltól jobbra), feltétlenül szakemberhez kell irányítani a gyermeket, mert erősen felmerül a gyanú, hogy fejlődése késlekedik.

 

Eszközigény

A vizsgálatoknak minimális eszközigényük van: 1 év alatt csörgő, valamilyen jól megfogható, tisztántartható (gumi) játék (állatfigura), apró tárgyként mazsola. A későbbiekben játékautó, baba, valamilyen egyszerű képeskönyv, vastag, jól megfogható színes ceruza.

 

Kiegészítések

 

Azokra a vizsgálatokra térünk ki, amelyek a táblázat alapján nem evidensek.

 

Az 1. hónapos vizsgálat során a látási figyelem vizsgálatakor a háton fekvő gyermek fölé hajolva próbáljuk magunkra terelni a gyermek figyelmét, próbálunk “szemkontaktust felvenni”. Ha ránk tekint, próbáljuk fejünket a gyermek fölött, a tekintet síkjában mozgatni, és eközben figyelni, hogy tekintetével követ-e minket.

 

A 2 hónapos korban a látási figyelem vizsgálatakor már megpróbálhatjuk valamilyen élénk színű,  hangot nem adó tárggyal végezni a vizsgálatot. (A gyerekek, ekkor még inkább, az arcot jobban figyelik.).

 

4 hónaposan a hallási figyelem vizsgálatakor a csörgőt úgy rázzuk, hogy a gyermek más irányba néz (tehát nem a mozgást figyeli).

 

9 hónaposan ha a gyermek valaki ölében ül, az asztalra néhány szem mazsolát teszünk és figyeljük, hogyan próbálja megfogni azt. A hüvelyk oppozíció azt jelenti, hogy a mazsolát a hüvelykujj és a mutatóujj közé fogva tartja. Tehát még nem a két ujjbegy közé fogja (ezt csippentő fogásnak hívjuk), hanem az ujjak egymás felé néző oldalai között tartja a mazsolát.


 

Irodalom jegyzék

 

Aszman M., Kosztolányi Gy.: Különleges gondozást igénylő gyermekek felismerése a primér ellátásban.

Gyermekgyógyászat, 52(6), 590-593, 2001

Bayley N.: Bayley Scale of Infant Development. (2nd ed)

The Psychological Corporation, Harcourt Brace & Co., San Antonio, 1993

A.J. Capute, P.J. Accardo: The Infant Neurodevelopmental Assessment:

A Clinical Interpretive Manual for CAT-CLAMS in the First Two Years of Life. Curr probl pediatr, August 238-257, September 279-306, 1996

Colson E.R., Dworkin P.H.: Kisdedkori fejlődés. Gyermekgyógyászati Továbbképző Szemle. 3 (3), 2-7, 1998

Denver Developmental Screening Test

Gallai M: Az egészséges gyermek fejlődése, Gyermekgyógyászat Szerk.: Maródi László, Medicina, Budapest 2002

Johnson C.P., Blasco P.A.: Növekedés és fejlődés csecsemőkorban. Gyermekgyógyászati Továbbképző Szemle. 3 (2), 2-23, 1998

Katona F.: Az öntudat ébredése. Medicina , Budapest 2001

Dr. Katona Ferenc 53. sz. OCSGYI Módszertani levél: Idegrendszeri károsodások korai diagnosztikája és therapiája

M.D. Levine: The Pediatric Assessment System for Learning Disorders. Educators Publishing Service, 1993

Lóczy skála

Mérei Ferec, V.Binét Ágnes: Gyermeklélektan. (11.kiadás) Medicina, Budapest, 1999

Sturner R.A., Howard B.J.: Kisgyermekkori fejlődés 1. Gyermekgyógyászati Továbbképző Szemle. 3 (4), 2-16, 1998

Sturner R.A., Howard B.J.: Kisgyermekkori fejlődés 2. Gyermekgyógyászati Továbbképző Szemle, 3(5), 2-14, 1998

Vekerdy Zs., Oláh É.: A táplálás és gyarapodás zavarai PRRO Bt. 1999

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

1éves kor alatt

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

1 hónapos korban  javasolt ellenőrizni

erős hangra összerezzen

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

emberi hangra figyel

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

rövid időre arcra fixál

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

hason fekve fejét átfordítja

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

flexiós tartás, kezek ökölben

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2 hónapos korban  javasolt ellenőrizni

fejével a hang irányába fordul

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

torokhangokat ad (pl. agggiii)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

25-30 cm távolságban arcot követ

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

arcra mosolyog

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

kezébe adott csörgőt megtartja

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

háton gyakran aszimmetrikus tartás

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

hason fekve fejét 45 fokban emeli

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

flexiós tartás csökken

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

4 hónapos korban  javasolt ellenőrizni

elnyújtott magánhangzókkal gőgicsél, hangosan nevet

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

kezét a középvonalban nézegeti

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

pontosan nyúl tárgyakért

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

hason fekve alkarra támaszkodik, mellkasát emeli

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

oldalára fordul

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

szimmetrikus testtartás és végtagmozgás

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

6 hónapos korban  javasolt ellenőrizni

gagyog, élvezi a hangadást

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

közvetlen hozzátartozókhoz fokozottan kötődik

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

játékot egyik kézből a másikba áttesz, szájba vesz

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

forog